Az ismeretlen doni katona sírjánál emlékeztek Pákozdon (videó)

„A túlélők közül szinte mindenki megsebesült, fogságba esett. A visszatérők évtizedekig éltek mellőzötten, megvetetten, lelkükbe örökre beégtek a háború borzalmai” – fogalmazott Berdó Gábor Károly, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnöke köszöntőjében, melyet a 80 évvel ezelőtti eseményeket követő időszak kapcsán 2023. január 12-én, a doni emlékkápolna előtti megemlékezésen mondott csütörtökön. A kápolna, ahol évek óta szervezik a koszorúzást, civil kezdeményezésre, nemzeti összefogással épült fel 1993-ban. 1999-ben itt helyezték végső nyugalomra az ismeretlen doni magyar katona maradványait. Az eltelt 30 évben a kápolna nemzeti zarándokhellyé vált, ám állapota leromlott, felújítása elkerülhetetlenné vált. Erről a megemlékezésen is szó esett, ahogy arról is: remélhetőleg a felújítása 2023-ban befejeződhet.

A megemlékezők és koszorúzók arra emlékeztek, hogy 80 évvel ezelőtt a II. világháború oroszországi frontján több mint 100 ezer magyar katona halt meg, tűnt el vagy szerzett életre szóló sebeket. „Ezek a honfitársaink idegen földön, távol a hazától más nemzetek érdekeiért harcolva, nem megfelelő ellátás mellett is kitartóan küzdöttek és hozták meg személyes áldozataikat” – hangzott el Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója beszédében, ahogy az is: „ezért is fontos megőrizni őket emlékezetünkben.”

Vargha Tamás országgyűlési képviselő így folytatta: a vereség ellenére, hős katonáinknak köszönhetően nem az ország teljes hadereje vált semmivé, mégis kétségtelen, a magyar hadtörténelem leggyászosabb pillanata volt. Spányi Antal megyéspüspök és Jákob János protestáns tábori püspök imája után az ünnepséget a nemzeti emlékhelyet jelképező sztélé előtt folytatták, melyet 10 évvel ezelőtt avattak fel, s ezáltal jelképrendszerében is teljessé vált az, hogy a Katonai Emlékpark Pákozd nemzeti emlékhellyé vált.

Tavaly az Év Nemzeti Emlékhelye elismeréssel vált teljessé a jubileumi ünneplés, melynek kapcsán Görög István ügyvezető elmondta: „10 éve lobog a sztélén a zászló, hirdetve, hogy itt nemzeti emlékhely van. Egy évtized talán már elég, hogy lássuk, mit adott számunkra a nemzeti emlékhely státusz: mindenek előtt a fejlődés lehetőségét, aminek eredménye a folyamatosan fejlődő emlékhely, a tartalmasság, a közvetített üzenet emelkedettsége, az ifjúság neveléséért érzett felelősségünk fokozódása, a módszertani érzékenység.”