A tabajdi szépkorúak szívesen meséltek emlékeiről, életükről Bárányos Csabának és a kamerának

A helyi hagyományok, szokások gyerekkora óta szívügyei az 1979-es születésű, tősgyökeres tabajdi polgármesternek, Bárányos Csabának. Korához és kortársaihoz képest ő sokkal többet tud a Vál-völgyi református „parasztfalu” múltjáról – érzelmi okok és a családi indíttatás miatt is. Apai ágon ugyan alcsútdobozi, a nagyapja, Bárányos István az utolsó fiatal főkomornyik volt az alcsúti József főhercegi kastélyban. Édesapja, ifjabbik Bárányos István (de Csabának szólítják gyermekkora óta) a tabajdi Kiss Mártát vette feleségül, s Tabajdon telepedtek le, két gyermekük született. Köztiszteletben álló gazdálkodó család voltak Kissék, Kiss Ernő nagybácsi agrármérnökként téesz-elnök lett már a konszolidált időkben, sajnos élete virágjában hunyt el. A harmadik generációs Bárányos immáron anyakönyvileg is Csaba, 2014-től polgármester, s a legfőbb lokálpatrióta egyben. Temesszentandrási György háziorvos és polgármester biztatta az időközben háromgyermekes édesapát a közéleti tevékenységre. 

Az egyik jó emlékező Berki Dezsőné Hábersdorfer Etelka, aki a 85 felé közeledve is megbízható memóriával sorolja az eseményeket, neveket. Még ma is a község által fenntartott tejcsarnok vezetője, felügyelője, mindenese. Hosszú évekig hordták ide a tejet a gazdálkodók nemcsak Tabajdról, hanem a környékbeli falvakból is. Legutolsó hűséges tejesgazdák voltak az idősebbik és a fiatalabbik Farkas Dénes – utóbbi ma is tart teheneket. Eti néni koordinálja a házhoz vitelt kis tételben. Életre kel beszéde nyomán a hadiárva kislány Etike, a fiatalasszonysága, családja, s aktív időskora évei. Ma is jó egészségnek örvend, színesen mesél, ismert nagyszerű házisüteményeiről, hosszú évekig „kisütött” lakodalmakat. Kiss Bálintné Kun Irma, Pintér István és Szabó Zsuzsanna valamennyien özvegyek, Zsuzsanna tanítónő kivételével nyolcvanon túliak, szívesen meséltek emlékeiről és az életükről Bárányos Csabának. Hamarosan a kamera elé ül Magosi Lajos, akinek az apja kovács volt, ma is áll a szép parasztházuk, ahol a műhely volt. 

A falu közterületeinek elnevezése is e szemlélet mentén alakul, testületi jóváhagyással. Az Úrhegyből a szocializmus idején Szabadsághegyre átnevezett ófalusi részen így lett nemrégiben Müller Mihály utca, az 1840-es években itt praktizáló és szeretett orvos tiszteletére. De hamarosan kihelyezik a táblát az Etel köz (így kell írni) helyre, mert az utca két oldalán lakott a két Etel: Varga Dénesné Farkas Etel, s a másikuk, idősb Magosi Lajosné Kalmár Etel. Ki mondta, hogy csak „nagy” emberekről lehet elnevezni egy utcát? A helyi emlékezet fenntartására így őrzi a hosszú évtizedekig lelkészként szolgáló Kovács Dezső nevét is a községháza melletti kis utca.