Ott a park, a régi szerelmek lábnyoma - Gárdony

Gárdony városa a Velencei-tó déli partjának legfejlettebb települése. A térség ugyan a bronzkor óta lakott, ám az államalapítás után Fejér vármegye részeként vált a helyi nagyurak fontos birtokává. A török elpusztította csekély lakosságát, ám később, a Déli Vasút 1861-es megnyitása meghozta számára a felemelkedés lehetőségét. Kossuth és Széchenyi eme grandiózus fejlesztéséhez a Velencei-tó egy részének lecsapolása vált szükségessé, ám ezzel egyidejűleg sikerült elérni a termőföldek minőségének javulását. Gárdonyhoz hamarosan hozzácsatolták Agárdot és Dinnyést, sőt, egészen 1997-ig Zichyújfalu is a településhez tartozott. A Balaton mellett a Velencei-tó, és azon belül többek közt Gárdony vált az ország második legkedveltebb üdülőövezetévé, s ehhez mérten kezdődött meg a helyi strandok kialakítása is. Ekkorra az 18-as években járunk, 1830-ra pedig már szívesen mondták azt az emberek, hogy Gárdonyba jönnek nyaralni, üdülni, pihenni.

Nem véletlen, hogy ebben az időben ezt a környéket választotta magának Vajky György felsőörsi prépost is, aki csinos kis épületet húzott fel Dinnyésen 1820-ban. Nem sokkal később pedig, nyugdíjazása után véglegesen ide is költözött. De számára több volt ez a térség, mint pihenőhely. Erről tanúskodik a Vitek Gábor: Gárdony című kötetéből vett idézet is, mely egy 1834-es feljegyzést közöl az akkori krónikás, Bedy Vince monográfiájából. Dinnyés településrészre utalva azt írja: „1550 körül pusztították el a törökök; azóta puszta, mely csak Vajky György prépost idejében (1814 és 1830 között) épült be cselédlakásokkal. Ez a prépost épített a pusztára szép nagy kápolnát.” De templom, iskola, tanítólakás, ipari műhely építése is kötődik a nevéhez.

A Vajky-kúria tehát nem véletlenül az egyik legjellemzőbb épített örökség – nem csak Dinnyésen, de Gárdonyban is. Az, hogy az elmúlt 200 év nem pusztította el, főleg annak köszönhető, hogy a helyiek kedvelt közösségi helyeként tudott funkcionálni évtizedeken át. Persze nem csak bálok, táncmulatságok és mozifilm vetítések kaptak itt helyet: volt tsz-iroda, pártiroda és orvosi rendelő is. A 21. századi feladatát is megtalálta, mégpedig azt követően, hogy a város önkormányzata, javarészt saját forrásból és uniós támogatással, felújította 2022-ben. Azóta kulturális térként fogadja a környékbelieket.

Visszatérve Gárdonyra, a település 1989 óta város, ahol még számos jelentős épített örökség található: a város nevéből adódóan a legjelentősebb Gárdonyi Géza szülőháza. Az emlékház csodálatos környezetben várja a vendégeket, a Velencei-tavi Galéria és a Rönkvár szomszédságában. Igazi turisztikai és kulturális központi rész tehát ez, ahogy a Dinnyési Templomkert Hagyományőrző Központ is az a maga intézményeivel és az udvarán található kúriával. A városnak kapásból négy templomát tudjuk épített örökségként megemlíteni: a dinnyési Szent György római katolikus templomot, a gárdonyi Jézus Szíve katolikus templomot, az agárdi Szent István Király katolikus templomot, valamint a gárdonyi református templomot. Azt azonban kevesen tudják, hogy volt itt még egy másik templom is, amelyet a mai kor régészei ismernek, ám ezidáig még nem került sor a feltárására. Jelenleg ugyanis a föld alatt pihennek a maradványai. Egy geofizikai mérés eredményeként derült fény arra, hogy Dinnyéstől délnyugatra valaha egy középkori templom állt. Az Árpád-kori templomról már azt is tudják a ma tudósai, hogy később gótikus stílusban átépítették. Az egyhajós épület szentéllyel, toronnyal rendelkezett, s egy 15. század végi írásos feljegyzés is említi.

De visszatérve a 21. századba, elmondható, hogy a viszonylag új épületei között is számos tartogat olyat, amely a következő generációkat szintén kiszolgálja majd: ilyen a Nemzedékek Háza, a Csuka Csarnok, s a mellette kialakuló új városközpont is. A Velencei-tó pedig a város bármelyik pontjáról csak egy ugrás, ahogy az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő is. Fejér megye egyik legjelentősebb természeti értéke szintén ehhez a térséghez kapcsolódik: a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Dinnyési-fertő páratlan élővilágot zár magába, s teszi az átutazó madarak számára az egyik legkedveltebb pihenőponttá, az itt élők számára pedig fészkelőhellyé azt. Óvatos, természetbarát turizmus jellemzi ezt a területet, ahol szakavatott vezetéssel ismerheti meg a vendég a gárdonyi térség eme féltett kincsét. Gárdony és térsége tehát nem véletlenül kedvelt célpont – otthonkeresők, kikapcsolódni vágyók és az állatvilág számára egyaránt.

Minden településrész értékes

Gárdonyban az élet szervesen összekapcsolódik a közösségi és kulturális élet sokszínűségével. Mindegyik településrésznek megvannak a maga szépségei és minden korban megtalálja a számítását az itt lakó.

- Közel ötven éve élek Gárdonyban, ide születtem – mondja Szabó Bill Béla, hozzátéve, hogy volt szerencséje mindegyik településrészen élni és megtapasztalni azok szépségét. – Jó látni azt, hogy az elmúlt évtizedekben milyen sokat fejlődött a város, s hogy honnan hova jutott – tette hozzá.

Kovácsné Dr. Bozsoki Kornélia szintén a régi lakosok közé tartozik, aki nem csak a múltat, de a jövőt is csodálja a városban:

- Jelentős fejlődést és lehetőséget hozott a város számára a geotermikus és fotovoltaikus rendszer kialakítása – vélekedik Kornélia, s hozzáteszi: - A Velencei-tó közelsége mellett a gyógyfürdő is kedvelt hely, s nagyon jó, hogy fiatal családosként épp úgy megtalálja itt a helyét az ember, mint nyugdíjasként.

A számos kulturális kincs mellett a Dinnyési-fertőt, mint természeti kincset emelte ki Ocsenás Katalin, aki fiatal családosként költözött Budapestről Gárdonyba. – Ide költözésünkkor fontos volt a főváros közelsége és az is, hogy gyermekeink jó iskolába járhassanak és minőségi programokon vehessenek részt. Utólag is állíthatom, ez pontosan így is volt.