Mit keres a Hitlerfűrész Ukrajnában?

– Kezdjük az elején – lapozott vissza képzeletben a fegyvertörténelem lapjain kérésünkre Fülöp Attila. – Az MG-34-essel indult a géppuskatípus története, amely az MG-42-essel folytatódott: a számok évszámokat jelölnek. Előbbiből a második világháború végéig 5-600 ezer darabot, utóbbiból 400 ezer darabot gyártottak. Az MG-34-esnek túl pontos volt az illesztése. A precíz német fegyvergyártás kísértete, hogy alig volt tűrés az alkatrészek között, ezért a szerkezet nagyon érzékeny lett a homokra, porra, hidegre. Utóbbi ellen lehetett tenni fagyálló fegyverolajjal, csak éppen nem mindig volt belőle akkor, amikor kellett.  

Attila arról beszélt, hogy a két típust nagyon sokat használták harckocsikban, de felszerelték oldalkocsis motorokra, és kiosztották a gyalogságnak is. Amíg azonban az MG-34-es komoly karbantartást igényelt, az MG-42-es szinte „lötyögött”, ám kiválóan működött. Először Erwin Rommel tábornok és az Afrika Korps kapta meg a sivatagban, ahol nagyszerűen szerepelt annak ellenére, hogy a sivatagi homok mindenhová eljutott. Az összes harckocsi és páncélautó légszűrőjét sűrűn ki kellett cserélni, mert tönkretette a sivatagi por, de az MG-42-esre nem volt hatással, a fegyver még akkor is működött, ha esetleg fél méterrel a homok alól ásták ki.  

– Hasonló volt ilyen szempontból, mint az 1947-ben kifejlesztett és nagyon nagy mennyiségben 1951-ben rendszeresített Kalasnyikov – folytatta a megyei értéktár tagjaként számon tartott bodajki fegyvergyűjtemény létrehozója. Megjegyezte: a Kalasnyikov nagy részét egyébként német fegyverről másolták le német hadifogoly tervezők, csak a munka végén Kalasnyikov, mint főkonstruktőr írta alá a papírokat. – Az MG-42-es hangja olyan volt, mint amikor egy nagy pokrócot gyorsan kettészakítanak, tűzgyorsasága felmehetett percenként 1500 kilőtt lövedékre, és ez demoralizálta az ellenséget. A különbség jelentős, később a Kalasnyikovot csak 600 lövedék hagyta el percenként. Az MG-42-es csöve gyorsan felforrósodott, ezért cserélni kellett, de olyan egyszerű módon, hogy jobb megoldást azóta sem tudtak kitalálni.

A magyar csapatok csak 1944 októberében kaptak ilyen gépfegyvert, de természetesen ez akkor már nem változtathatta meg a háború menetét. Attól még nagyon hősiesen küzdöttek vele Fejér megyében is.  

– Rettegtek tőle a szovjet katonák, hiszen egy MG-42-es géppuskával rendelkező lövészgödörben két katona, megfelelő mennyiségű lőszerrel és három tartalék csővel tűz alatt tudta tartani a front 100-150 méterét. Nem is egyet találtam én is belőlük Magyaralmásnál, a Konrád-II hadművelet idejéből származtak: 1945. január 7-én indult meg az a támadás Csákvár felé, amely egy kisegítő csapás volt, amivel lekötötték a szovjet haderőt. Azután kezdődött el a Konrád-III fedőnevű hadművelet a Mezőföldön át a főváros felé, amelynek során Adonynál és Pentelénél át is szakították a frontot.    

Fülöp Attila elmondta, hogy a villámgéppuskának, vagy Hitlerfűrésznek is nevezett fegyver adagoló rendszerét másolták le később az amerikai M-60-as géppuskához, amelyik például a Rambo-filmekből lehet ismerős. De ha már a moziról esett szó: látható a típus a Jég és föld között című filmben is, annak pakisztáni változata, hiszen Jugoszlávia mellett Pakisztán is rendszeresítette a világháború után. A Hitlerfűrész típusait az európai fegyvernyugvást követően Jugoszlávia jóvátételként kapta meg, az MG-42-est pedig továbbra is gyártotta, hiszen a teljes gyártósort elszállíthatták. (Ugyanúgy, mint ahogyan például a franciák is megkapták az összes német Párduc tankot, amit aztán Dél-Kelet-Ázsiában használtak, alig győzték eltüntetni róluk a német jelzéseket.) Így fordulhatott elő, hogy a délszláv válság idején ezt a fajta géppuskát kezelte magyar nemzetiségű katona is magyar katona ellen: sokan a Jugoszláv Néphadsereg, mások pedig a Horvát Nemzeti Gárda soraiban.  

De hogyan került a fegyver Ukrajnába? A megyei önkormányzat Marosi Arnold-díjával kitüntetett szakértő erre is tudja a választ.  

– Az NSZK-ban fejlesztették ki az MG-3-as változatot. A változtatás az eredeti, második világháborús legendás fegyverhez képest annyi, hogy kisebb lett a csőszájfék, és mivel úgy gondolták, a hatalmas tűzgyorsaság lőszerpazarláshoz vezet, 800-ra csökkentették az eredeti 1500-as, percenkénti lövésmennyiséget. Továbbá már nem világháborús, hanem NATO kaliberű lőszerrel működött tovább. Az MG-3-as a német hadseregben jelenleg is rendszeresítve van, ebből a készletből kaptak segítségképpen az ukránok.

Az MG-3-as nem csak a hazánkkal ma is szoros haditechnikai együttműködésben lévő német Rheinmettal terméke, licenc alapján gyártották Ausztriában, Görögországban, Olaszországban, Mexikóban, Mianmarban, Iránban, Pakisztánban, Spanyolországban, Szudánban és Törökországban is. Azaz ha látjuk még a világ különböző fegyveres konfliktusaiban a Hitlerfűrész 21. századi rokonát, az egyáltalán nem lesz a véletlen műve.