Különleges érzés ilyenkor szolgálni – mentő az ünnepen

– Hány év mentés áll már mögötted?
– Bizony harmincegy esztendei szolgálat után tavaly mentem nyugdíjba az Országos Mentő Szolgálat kötelékéből – válaszolt a rendkívül tapasztalt szakember. – De minden relatív, így ez a harmincegy év sem ért véget a nyugdíjazásommal. Havi harminckét órában még mindig visszajárok a székesfehérvári mentőállomásra oktatni az új betanulókat, laikusokat és az állományt. Tehát a megszerzett rutin és tudás nem vész el, ilyen módon átadódik.

– Rendszeresen a mentőautóban talált a karácsony, a szilveszter. Miért vállaltad ezt olyan gyakran? Mit szólt ehhez a család?
– Valóban sokszor vállaltam a szentestei és a szilveszteri beosztásokat, mert igen különleges érzés ezeken a napokon mentőautón szolgálatot teljesíteni. Jó tudni azt is, ha egy nagyszerű, rutinos csapattal dolgozhatsz ilyenkor, olyan társakkal, akikre számíthatsz ezeken a különleges szolgálatokon. Most is jó érzés visszagondolni a bajtársaimra. Feleségem, Éva szintén az egészségügyben dolgozik. Amíg kicsik voltak a gyermekeink, nehéz volt összehangolni azt, hogy legalább egyikünk otthon legyen ezeken az ünnepi napokon, estéken. Nálunk többször meg kellett történnie annak, hogy pár nappal előbb jött a Jézuska, vagy két nap csúszással ünnepeltük az újévet.

– Milyen a hangulat a mentőállomáson szenteste? Van idő ünnepelni, vagy csak a feladattal törődtetek?
– Mindig nagyon készülünk előre. Tervezünk, álmodunk, hogyan főzzünk ünnepi ételt, virslit éjfélkor, ki hozzon süteményt? Minden évben vannak vendégeink, olyanok, akik ajándékokat hoznak a szolgálatban lévőknek. Ez nagyon jó érzés. Ó, persze a nagy tervek rendszerint nem valósulnak meg. Szinte elképzelhetetlen például az, hogy minden szolgálatban lévő autó egyszerre bent legyen az állomáson. Néha szilveszter éjfélkor összejött egy percre, de mire kimondtad azt, hogy „Boldog új évet!”,  már el is röppent az az állapot. Kivonult egy mentőautó…

– Tudjuk jól, hogy a magányosok nagy részét megviseli az egyedül töltött ünnep, több ilyenkor az öngyilkosság is. Mentőként ezt magad is tapasztaltad?
– Erről talán a szolgálatvezető bajtársak tudnának nyilatkozni, hiszen a telefonos segítségkéréseket ők válaszolják meg, adnak segítséget szóban, vagy küldenek mentőt. Számunkra nincs lehetőség a helyszínre érkezéskor a kiváltó okok felderítésére, csak az ellátandó beteg létezik. A feladatra koncentrálunk teljes tudásunkkal.

– Melyik bevetésedre emlékszel élénkebben vissza, amely szenteste, karácsonykor, vagy az év utolsó napján szólított?
– Nekünk mentőknek nem létezik egyetlen eset, amit ki lehetne emelni, el lehet mesélni. Amúgy sem mesélünk, sem otthon, sem társaságban. Ezek a helyzetek bennünk maradnak. Emlékképek ugranak be üresen maradt ünnepi terített asztalokról, rosszul sikerült szilveszteri bulikról, balesetekről.

– Idén milyen lesz nálad az ünnep?
– Kivételes és lehet, hogy szokatlanul csendes. Hiszen hosszú évek után először úgy néz ki, hogy otthon leszünk szenteste és szilveszterkor is Évámmal.

– Miként zárod az évet? Mi volt számodra a legfontosabb idén, mire számítasz jövőre? A háború sajnos a te életedet is befolyásolta, és befolyásolja még…
– Különleges évnek bizonyult nekem az idei, hiszen a Baptista Szeretetszolgálatnak és a HUBA-Rescue24 különleges mentőcsapatnak is dolgozom. A 2022-es esztendő a segítségnyújtásról szólt. Hiszen segítettünk libanoni menekülttáborokban, több héten át Tiszabecsen az Ukrajnából érkező menekültek között, sőt, a határ túloldalán is jártunk egészségügyi segítséget nyújtani azoknak, akiket elüldözött lakóhelyéről a háború. Azt, hogy ennek mikor lesz vége, nem tudom. Természetesen a labdás újraélesztési programunkat is folytatjuk Pavelcze László barátommal A Hős benned van! elnevezésű projekt keretében. Mit hozhat a jövő? Már most úgy tűnik, hogy sok feladat vár még ránk az elkövetkezendőkben. Egyben biztos vagyok, mi készen állunk, ha bármikor indulni kell.