Jó reggelt, Fejér megye!

Lázcsillapító? Beszerezve.
Köhögéscsillapító? Megvéve.
Torokcukorka? Rendben.
Avagy a szokásos, mákot, diót, csirkét és halat tartalmazó bevásárlólista egy kicsit átalakult idén. Az ünnepi hangolódás eleve a gyógyszerek társaságában telt, s éppen karácsonyra teljesedett ki. Azonban nincsen karácsony Kevin, akarom írni, karácsonyfa nélkül, szóval a négynapos ágyban fekvést követően erőt és maszkot vettünk, majd a legelső fát megvásároltuk. Aztán jött a faragás. – Gond van! – Mi? – Két törzse van. – Vágd le! – Ha levágom, a fele leesik. – Kicsit vágj bele! – Jó. Állítsuk fel! – Fogom. – Húzom. – Tolom. – A helyén van. Hallod ezt? – Én mozdulni láttam az ágakat. – Mozog valami? – Remélem, mókus, és nem patkány! – Mindegy, aludjunk!… Azóta csendes volt az éj.