Emlékezzünk Thorday Leventére, a tanárra!

Székesfehérváron talált otthont és munkát, de talán nem is munka volt számára, hanem szenvedély, melyet így adott tovább tanítványainak is. 1950-ben került a MÜM 320-as Szakmunkásképző Intézetbe testnevelő tanárnak, ahol a kézilabdacsapatnak nem volt pályája. Addig kilincselt az érintetteknél, amíg a mai Hunyadi Mátyás Technikum helyén lévő egykori udvaron villanyfényes kézilabdapályát építettek. Abban az időben a városban kevesen ismerték és művelték ezt a sportot, de az általa edzett csapat a következő évben megnyerte a középiskolai bajnokságot. „Csapatomat keményen és szigorúan edzettem, amíg eljutott az NB I. szintjére. (Csak jellemzőül említem, hogy pl. minden télen fedett teherautóval – úgynevezett fakarusszal – utaztunk vasárnaponként Tatára terembajnokságra.) 

Ebből a gárdából később nem egy kiváló játékos került ki. Hadd soroljam őket: Birinyi, Pálfalvi, Somogyi, + Törjék, Meixner, Pintér, Dániel, Juhász, Potó, Zsédely, + Grajszki, a két Fodor, a két Fenyő, akik közül Andrásnak én adtam a kezébe először a labdát, majd Gárdai Ferenc kollégám munkája nyomán vált világválogatott kézilabdázóvá” – olvasható az Írka, a Vasvári Pál Gimnázium és Szakközépiskola KISZ Szervezetének kiadványa 1983. évi VI. számában. A következő munkahelye a Május 1. téri Általános Iskola volt. Nem volt kérdés, hogy ott is építsenek kézilabdapályát, hiszen hely volt bőven. A tanárok, szülők, gyerekek részvételével itt is elkészült a pálya, ahol a házi bajnoksággal kezdődött a megmérettetés, és az országos úttörőbajnokságig is eljutottak. „Négy év alatt itt alapozta meg pályáját jó néhány későbbi NB I.-es játékos, mint pl. Csiszár László (ma testnevelő), Jelinek György, Szemeti Tibor, Cseri László, Sümegi, Tombor Árpád (ma vezetőedző), de az előbbieken kívül az úttörő-bajnokcsapat tagja volt Stockinger József is” – írja az Írka 1983. évi IV. száma. De tanítványai között volt Maracskó Tibor öttusázó, olimpikon, Kisteleki Antal tornász, olimpikon, mesteredző, Meretei László testnevelő tanár is. 

Kiváló edzői tevékenysége mellett rendkívül jó szervező volt, a tanítványainak mindig kitalált és megszervezett versenyeket, még a sportban kevésbé tehetséges gyerekek részére is látványos év végi tornabemutatón való részvételt tett lehetővé. Munkáját megismerve a megyei sportvezetés megválasztotta a Fejér Megyei Kézilabda Szövetség elnökévé. Bár a „szíve csücske” mindig a kézilabda maradt, edzőként dolgozott a Velence-tavi Vízi Sportiskolában is, ahol a kajakosok edzője volt. Később a tájfutással is megismerkedett, és a Felsőfokú Földmérési Technikumban ezzel gazdagította a hallgatók testnevelés-foglalkozását, majd versenyeit. 

A Vasvári Pál Gimnáziumban 1968-tól dolgozott, ahol a fő cél a tájfutás megismertetése és megszerettetése volt, amihez az iskola vezetésétől minden segítséget megkapott. A csapat 20-25 főből állt, az edzések rendszerint a Vértes hegységben, Csákváron, vagy Várgesztesen történtek. Vasváris fiúk nyerték meg a Hungária Kupát, de sokáig lehetne sorolni a sportsikereket. Mindeközben röplabdaedző is volt. Szerette a sport minden ágát, és szerette a szorgalmas, tehetséges tanítványait is. „Örülök kiváló sikereiknek, nagyon sok szeretettel gondolok valamennyiükre” – idézzük az Írka 1983. évi IV. számából. Több évtized távlatából az egykori Május 1. téri Általános Iskola és Vasvári Pál Gimnázium diákjai őszinte tisztelettel és szeretettel gondolunk Thorday Levente testnevelő tanárunkra, aki 2002-ben vehette át testnevelő tanári vasdiplomáját. Olyan élménygazdag éveket teremtett tanítványainak, amire a mai napig jó szívvel emlékezünk.