Szabadtéri kemencében is sült a kacsacomb Úrhidán (galériával)

A tájház szabadtéri kemencéjénél Vuglik László és Epeldauer Jenő látta el a tűzmesteri teendőket, míg a belső traktusban Polyák István, a nyugdíjasklub elnöke szorgoskodott. No meg az asszonyok – mindenütt és minden téren. Őrzik a régi szokásokat, értékeket a faluban, az élő hagyományápolás a mindennapok elválaszthatatlan része.

Jánosiné Ilonától tudjuk, hogy az úrhidai kacsafertály igen híres volt a hatvanas-hetvenes években a székesfehérvári piacon. Az asszonyok éjszaka kelve fűtötték fel a kemencéket, és mire megvirradt, már a piaci standokon gőzölgött a színes vájdlingokban szakajtó ruhával letakart csábító csemege. Úgy is emlegették a falut akkoriban, mint a megyeszékhely éléskamráját. A liba azért nem volt jellemző a településre, mert a nagytestű szárnyas méretes legelőket igényelt.

A derék úrhidaiak és kedves barátaik jóízűen elfogyasztották a kacsasültet, melyhez tört krumpli és párolt káposzta dukált. Ugyan bormustrát most hirdettek, de a népek azért az újborokat is megízlelték. Szent Márton igaz bírájának bizonyult a nemes nedűknek.
Az Ízőrzők tévéműsor két alkotója, Róka Ildikó szerkesztő-vágó és Móczár István rendező-operatőr örömmel fogadta el a szervezők meghívását. Az Úrhidáról szóló riportjukat szeptember 5-én és 6-án forgatták, s most szombaton, november 12-én került adásba. Úgy időzítettek, hogy a Márton-napi ebédedet követően az „úrhidai ízőrző” ősbemutatóját úgyszintén a tájháznál tartották. Némi históriával, művészeti és kulturális betekintéssel, no meg az elmaradhatatlan főzőcskével.

A nyári Csülökfesztivál bevételét jótékony célra, a katolikus templom felújítására ajánlotta fel az önkormányzat, a pénzadományért Mayer László helyettes esperes, plébános mondott köszönetet Bognár József polgármesternek.