Gyertyagyújtás Ráckeresztúron

A ráckeresztúriak a kezdetektől, 2014-től a könyvtár szervezésében minden évben csatlakoznak a székesfehérvári Krajczáros Alapítvány 11–11–11 elnevezésű felhívásához. Olyannyira szívügyük ez az akció, hogy 2019-ben felvették a települési értéktárba. Ezen a napon 11 óra 11 perckor kezdődik a megemlékezés annak emlékére, hogy 1918-ban ebben az időpontban írták alá a háborús cselekményeket lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezményt.

Az első világháborús hősi emlékműnél ezúttal sokan összegyűltek, idősebbek és fiatalok, hogy azokra a katonákra emlékezzenek, akik elestek a fronton. Egyelőre hatvanegy név szerepel az emlékmű márványtábláin, de Prága Ildikó kutatásai szerint a ráckeresztúri kötődésű hősi halottak száma több mint kilencven is lehet. Ma még élnek néhányan, akiknek a nagyapjuk harcolt valamely csatatéren, de a maiak többsége már nem ismerte személyesen őket, csak a családi legendáriumokban maradt fenn emlékük. Ezért is fontos a gyertyagyújtás, a főhajtás, az emlékezés. Annak fényében, amit a háborúról tudunk, még inkább érthető, milyen lehetett déd- és ükapáink sorsa, amikor parancsot kaptak, és hadba kellett vonulniuk. Milyen élet várt az otthon maradt asszonyokra, akik talán éppen várandósak voltak, és a gyermek soha nem ismerhette meg az apját, mert az elesett a messzi távolban.

A megemlékezésen részt vett Szentes-Mabda Katalin polgármester, az oktatási, közművelődési intézmények képviselői, általános iskolás diákok, magánszemélyek. Az ötödik osztályos Boronyai Kira és Mónos Csilla Gyóni Géza Hazatérés, a hetedikes Sörös Mira, Dienes Regina és Süveges Boglárka Babits Mihály Miatyánk című versét mondta mély átéléssel: „Miatyánk ki vagy a mennyekben, / harcokban, bűnökben, szennyekben, / rád tekint árva világod: / a te neved megszenteltessék, / a te legszebb neved: Békesség!”