Ott a park, a régi szerelmek lábnyoma - Aba

A Mezőföld északi részén, a Sárvíz völgyében fekvő Aba egykor kistérségi központ volt. A Székesfehérvártól déli irányban 20 kilométerre fekvő város a 63-as úton Sárbogárd irányából is könnyedén elérhető.

A falut egykor Besnyő néven említették, utalva a helyiek származására. Az Aba nevet valószínűleg a 13-14. században kapta a terület, vélhetően személynévből keletkezett a település ótörök eredetű elnevezése. Jelentése: atya, ős.

A községhez tartozó Bodakajtor, Belkajtor és Külsőkajtor elnevezéseket először 1448-ban említették, akkoriban még Kaytorzalassa (Kajtorszállása) alakban. Az elnevezés egy Kajtornak hívott kun személy szálláshelyére utal. Belsőbáránd és Külsőbáránd neve az 1465-ös források szerint először Báránd alakban létezett. A község területén feküdt az egykori Bögöd nevű település is.

A falu 1543-ban török hódoltság alá került, majd I Ferdinánd két várpalotai vitéznek adta a területet. A törökök elleni 15 éves háború során a település teljesen elpusztult, újranépesedésére a 17. században került sor. Az 1623-as források szerint akkoriban több nemes lakta a települést, de az összeírás mindössze egy portát tüntet fel. A török időkben Sárosd puszta és Aba között nem volt határ, hiszen mindkettőt ugyanaz a földesúr birtokolta. A falu 1626-ban Komárom, 1647-ben Veszprém megyéhez tartozott, igazodva a hódoltsági viszonyokhoz.

Az 1800-as években nagy iramú fejlődésnek indult a falu. Az évszázad elején már helyben működött az iskola, a végére pedig már vasútállomás, posta, csendőr- és tűzoltó egyesület is alakult, a lakosok száma pedig már elérte a 3500-at. A helyiek az 1848-49-es szabadságharc eseményeinek aktív résztvevői voltak. Az április 1-jei összeírás szerint 183 nemzetőr került ki az abaiak közül.

Az 1848-1918 közötti korszak elején Aba a sármelléki járás fehérvári szolgabírói kerületéhez tartozott. A két világháború között Aba székesfehérvári járáshoz tartozó nagyközség volt. 1944 őszén és 1945 tavaszán a község hosszú hónapokra hadszíntérré változott. Abát 1945. március 21-én foglalták el a szovjet csapatok. A súlyos károkat okozó hosszú harcok következtében 165 lakóház vált lakhatatlanná, továbbá mindkét templom komoly károkat szenvedett. A háború befejezte után a község ismét fejlődésnek indult, az 1950-es években már mintegy 4300 lakosa volt.

A mára mintegy 4600 főssé gyarapodott település 2013 júliusában kapott városi címet. Nevezetességei közé tartozik a településen található három kastély. A Zichy-Bolváry-kúria – helyi nevén Kiskastély – épületében élelmiszerbolt működik, míg a Bissingen-Zichy-kúria és a Belsőbárándon található Holczer-Jászay-Janiga-Spingler-kastély magántulajdonban van, egyik sem látogatható.

A település építészeti különlegességei közé sorolható az 1756-ban felszentelt Szentháromság plébániatemplom, melyet 1700 után a székesfehérvári ferencesek, 1746-tól a jezsuiták gondoztak.

A városban élők többsége református vallású. A mai református templomot – mely olvasóink szavazatai alapján a település legjellemzőbb épített öröksége – 1948 és 1950 között építették, s 10 évvel azután szentelték fel, hogy a korábbi református templomot a német haderő a II. világháború végén felrobbantotta. A templomkertben két síremlék és egy 17. századi, úgynevezett szégyenkő található, mely arra szolgált, hogy a templomi szertartás kezdete előtt ráültették az erkölcstelennek bélyegzett nőket.

A településen a bölcsőde és az óvoda mellett általános iskola, alapfokú művészeti iskola és gimnázium is működik. Az egészségügyi ellátás szempontjából kiemelt jelentőségű a Sárvíz Kistérségi Járóbeteg Szakrendelő, mely a helyieken túl a környező településeken élőket is ellátja. A város egyik legfőbb eseménye az évente megrendezett, háromnapos, péntektől vasárnapig tartó Aba Napok rendezvénysorozat. A településhez tartozik Belsőbáránd és az Aba centrumától öt kilométerre fekvő Bodakajtor.

A helyiek szerint Abán minden adott ahhoz, hogy a családok nyugodt, kiegyensúlyozott életet élhessenek. S hogy miért jó itt élni? Meséljenek ők!

A település nyugodt, kisvárosi hangulatát szereti legjobban Kovács Zsolt, aki jelenleg az abai Atilla Király Gimnázium tanulója.

– Sajnos a helyi általános iskolából nem sokan jönnek ide gimibe. A gimnázium hagyományőrző és ökoiskola, nagyon tisztelettudóak az emberek, rengeteg programunk van, nagyon szeretek ide járni. Kevesen vagyunk, a tanárok is sokkal közvetlenebben, mint egy városi iskolában, családias a hangulat. – mondja Zsolt, aki aktív tagja a helyi ifjúsági klubnak, amely rendszeresen részt vesz a helyi rendezvények szervezésében.

Ötvenhárom éve él a településen a helyi nyugdíjasklub vezetője, Langó Jánosné, aki férjével Abán alapított családot.

– Harminckét évet dolgoztam a helyi szarvasmarha telepen, ez idő alatt nagyon sok emberrel összehozott a munkám. A nyugdíjas klub vezetője és a dalkör tagja vagyok, általában részt veszünk a települési rendezvényeken. Szeretem az embereket, szeretem a közösséget, szeretek itt élni.

A megyeszékhelyről költözött családjával Abára Farkas Lászlóné. Mint mondja, a településen minden megvan ahhoz, hogy az emberek rendes körülmények között, nyugodtan éljenek.

– Van művészeti iskola, gimnázium, idősek otthona, és teljes kapacitással működik a rendelőintézet, így nem kell elmennünk más városba, nagyon rövid idő alatt kapunk időpontot. Helyben van bölcsőde és óvoda, ami szintén nagy segítség. Úgy érzem, a város vezetése mindent megtesz azért, hogy az itt lakók komfortérzete jó legyen.