Legalább négy szöglet a kerek erdőben

2022.10.18. 13:35

Különböző világok találkozási pontja - Bregyó

Palocsai Jenő

Talán súlyosabban kellene büntetni, ha valaki szemétdombot épít az erdőben

Fotó: Palocsai Jenő

A százezres nagyváros forgatagából sokan menekülnek ki, legalább egy kis időre olyan helyekre, ahol, ha csak egy pillanatra is, de úgy érzik, hogy maguk mögött hagyták azt ami zajos, ami stresszes. Ilyen például az átalakulás előtt álló Alsóvárosi rét, a Halesz park, a Sóstó, vagy éppen a Bregyó.
Valamennyire igaz, hogy mesés környezet mind, függetlenül attól, hogy helyileg, elhelyezkedésileg más és más, arról nem beszélve, hogy mindegyik mást nyújt, de egy dologban mind ideális: Kiváló helyek a futáshoz, kocogáshoz.

Romantikus dolog erdőben sátrazni, de nem télen és nem életvitelszerűen
Fotós: Palocsai Jenő

A Bregyó atlétikai pályáját körülölelő rekortán ellipszis 600 métere ízületkímélő kocogásra ösztönzi az arra járó embert, amiből nincs kevés. Kocsival parkolnak a halszálkás aszfalton, majd ki-ki a kedvencnek kikiáltott sportáruházból öltözve kicsit kocogni kezd, fülében szól a rádióbarát zene, melyet a vezeték nélküli fülbogár közvetít a keresztcsont tájéki zseb mélyén fészkelő almofonból. Éppen nagy örömmel érzi, hogy a futás miatti rázkódás már az első métereken lazít a feszültségen, hogy már nem csavarodnak csomók a lapockák között, így kezdi elfelejteni, hogy milyen nagy is a baj, hogy magasak az energiaárak, drága az üzemanyag és hogy megemelkedik a rezsi. Hirtelen ötlettől vezérelve letér a korábbi pályáról és a kapun túli gyorsfolyású patakot átugorva a nagy erdei kör megtétele lesz a kitűzött cél. Aztán a százezres futóornátusban és a többszöri ennyibe fájt telefonnal elfut egy szigorú sorokban telepített fiatal erdő mellett, melyben mintha valami megmozdult volna. Lelassítva látja csak, hogy amíg ő a magasabb rezsin aggódik, valaki már felhúzta a sátrát télire. Az is gyorsan kiderül, hogy nem alkalmi kempingező, és nem is az Európát célzó, munkaerőpiaci áradat előhírnöke vert ott tanyát, hanem egy helyi, nagy rutinnal rendelkező, aki már pontosan tudja, hogy a sátrat tájolni kell a szél miatt. A mozgó árny természetesen nem árt senkinek. a sátor délkeleti oldalán élvezi az egyre feslettebb lombú fák közé beszűrődő, lágy, de már nem igazán meleg őszi nap fényét.
Hősünk megrázza magát és továbbmegy, pedig tudja, hogy a hajléktalanság ügyét nem lehet elintézni annyival, hogy biztos a maga hibájából vált hajléktalanná az, aki azzá vált. Közben őzek váltanak ki. Két fiatalabb kergeti egymást az utolsó kaszálás idején elkészült bálák között cikázva. Annál békésebb dolog kevés van a világon, mint játszó vadat megfigyelni, így le is gördül róla kissé a korábban jelentkezett feszültség és mint a fuldokló a partra, úgy ugrik fel az aszfaltra. Ez a forgalomból szinte kieső út sok helyinek adta meg az első vezetési élményt és talán más első élményeket is, ám most inkább másról híres. Két nagy fehér szigetelőanyag tábla világít a sok helyen már elszíneződő lombok közül. Pár lépéssel arrébb kibelezett, vörösrézből formázott lelkétől megfosztott villanybojler süpped a felázott talajba. Onnan már csak néhány méter, és egy egész lerakatot találunk. Egy teherautó járhatott itt késő este vagy éjjel, és legénysége fél tucat 120 lieres szemeteszsákot és pár bontott műanyag alkatrészt is kipakolt az erdő sarkára. Az ötletgazdában talán nem, de valamelyik társában lehetett némi emberség, ugyanis két, nagyáruházban vásárolt, bontatlan parizert a szemeteszsákok tetejére tett, hátha a nyárfaerdő lakója megtalálja, és ily módon hasznosul a kidobott élelmiszer.

Ezeregy módja van a hulladékok legális és esztétikus elhelyezésének, de ez nem az
Fotós: Palocsai Jenő

A főleg zsákokból álló kupacot egy férfi fotózza, közelről is távolról is, majd váratlanul megérkezik a városgondnokság autója. A platós teher sofőrje azt mondja a fényképeket készítőnek: -Kár bejelenteni, mert mint látja, már jövünk érte. Eleve minden reggel itt kezdünk, mert ritka az a nap, amikor itt nem találunk valamit. Az lenne jó, ha akkor készülnének fényképek, amikor éppen ledobálják a szemetet. Jó lenne tudni, hogy mikor és kik tették.
Aztán folytatódott a reggeli kocogás a kerek erdőben. Elhaladt a kedvencek temetője mellett és még megtett párat a sokféle benyomást keltő körből, de már hiába látott vizicsibéket a patakban, vagy napozó réce családot a salakos út mentén, már nem hagyták nyugodni az egymás után sorakozó képek és tények. A fülében szóló zene is idegesítette, kivette a fülest, és rátört a nagyváros zaja, melynek nem szab gátat a vékony erdősáv. Megoldásokat kereső gondolatokkal ült be a kocsiba és még a zuhany alatt is azt elemezte, hogyan lehet, hogy valakinek olyan sok van, hogy nem tudja hova kidobni, és valakinek meg olyan kevés, hogy még a kidobott is jó? És hogyan lehet, hogy valaki a lakáskorszerűsítéssel elért olcsóbb fűtéséről álmodik, valakinek meg már az is csak egy elérhetetlen álom, hogy egy olyan épület vegye körül, amit a magáénak mondhat. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában