Helsinki hősei a lelkünkben élnek

– Két évvel ezelőtt előadást tartottam Helsinkiben, akkor beszéltem először a magyar nagykövettel az ötletről, amely már hosszú ideje foglalkoztatott – mondta az egykori legendás labdarúgó. – Mindig óriási teljesítmények tartottam azt, amit a magyar sportolók az 1952-es olimpiai játékok során elértek, a tizenhat aranyérmet, a tíz ezüstöt és tizenhat bronzot, azt, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió után harmadik legeredményesebb nemzetként szerepeltünk. A kommunizmus legmélyebb börtönvilágából utaztak el ők az ötkarikás játékokra, egy ilyen helyzetben lévő országból születtek ezek az eredmények, melyeknek méltó tiszteletet kell adni. Először Helsinkiben terveztünk ennek emlékére egy nemzeti zarándokhelyet létesíteni, de nem fogadták el javaslatunkat a finn fővárosban, hiába dolgoztunk ezen egy éven át. Helsinki után Budapesten próbálkoztunk, a Parlament melletti Olimpiai Parkban állítottuk volna fel az emlékművet, de a baloldali városvezetés elutasította a kezdeményezést. Örülünk annak, hogy a koronázó város, Székesfehérvár lett a helyszín, itt tárt karokkal fogadtak minket és büszkék vagyunk erre.

Az emlékművet, Melocco Miklós alkotását mindössze néhány nap múlva, október 11-én, 11 órakor avatják fel a Bregyó-közben lévő Olimpiai Parkban, az atlétikai centrum szomszédságában. Kű Lajos a sajtó előtt hosszan méltatta Helsinki olimpikonjait, felidézte fantasztikus eredményeiket és életük fordulópontjait. Majd így folytatta:

– Megszondáztattam a közvéleményt, és arra jutottam, hogy nagyon kevesen tudnak róluk. Eldöntöttem, ezen változtatni kell, nem lehetséges, nem elfogadható, hogy ez így maradjon. Azt szeretnénk, hogy ezután minden olimpia előtt itt tegyék le esküjüket a játékokra induló magyar sportolók, de szeretnénk elérni azt is, hogy legyen tananyag legeredményesebb olimpikonjaink életútja, váljanak ezzel is példaképpé a következő nemzedékek számára.

Az olimpiai ezüstérmes válogatott labdarúgó megjegyezte, hogy az 1952-es hősök közül három él még: Keleti Ágnes tornász, Gyenge Valéria úszó és Benedek Gábor öttusázó. (Benedek Gáborral nemrégiben készítettünk interjút, ő akkor azt mondta, el tud jönni az avatásra.)

Kásler Miklós orvosprofesszor, miniszterelnöki biztos fővédnökként az első pillanattól támogatta Kű Lajos ötletét, az emlékmű felállításának gondolatát. A tájékoztatón először történészi pontossággal az ókori, majd az újkori olimpiák eseményeit idézte fel, kiemelve azt az eszmeiséget, amelynek hatására a játékok idején egykor még a háborúk is szüneteltek.

– A tradíciók nagyon szépek, az eszme nagyon szép lehet, de egyes olimpiák nem voltak szépek – jegyezte meg a professzor. – Például amikor az első világháború után kizárták a vesztes országokat az olimpiáról. A magyar sportolók Trianon utáni szereplését az határozta meg, hogy a halálra ítélt ország bizonyítani akarta életképességét. A mozgalom, amit Klebelsberg indított el, s amiben társai is voltak, a testnevelő tanárok képzésével, a körülmények megteremtésével vezetett el az eredményességhez. A magyar tehetség, lelkesedés megmutatkozott a sportban is, a hazaszeretet vitte őket Helsinkiben is előre, nem pedig a szocialista tudat. Senkiről nem tudok, aki ne azt mondta volna közülük, hogy amikor kimentek a pályára, tízmillió magyar embert éreztek a hátuk mögött.

A nyári olimpiák közül kétségtelenül kiemelkedik Helsinki az érmek száma miatt, amelynek a szobrászművész alkotásával kedden méltó emléket állítanak. Az alkotó, a Kossuth-díjas Melocco Miklós a mű születéséről beszélt, amely már ott magasodik a leendő avatás helyszínén.

– Annyi dicsőség történt a Helsinki olimpián, hogy amikor ez szóba jött, a feleségem azt mondta, erről könyvet kellene megjelentetni – emlékezett az idős művész, korunk talán legnagyobb magyar alkotója. – Arra gondoltam, miért ne lehetne egy könyv az emlékmű? Amely meg van nyitva, szinte lapozható, és rá fér az összes név. Nem Biblia, de egy könyvnek magas rangja van, márpedig egy nagy eseményről könyvet készíteni tisztelettudó munka. Nem az a főszereplő, aki készíti, hanem a könyv maga, és a rajta lévő nevek. Könyv született tehát, emlékmű a Helsinki olimpia emlékére, és aki előtte áll majd, meg is találhatja benne az összes nevet.

Tolcsvay Béla Kossuth-díjas énekmondó verset szavalt a sajtótájékoztatón, majd Döbrentei Kornél József Attila-díjas író szólt.

– Nem szoktam megrendelésre írni, de egy villanás alatt, az ötlet mögötti nagy lehetőség ihlettel töltötte meg a lelkemet – jelentette ki. – Az ember belső egyenruhát hord, amelyre nem szabad szégyent hozni. A magyarság miért ilyen életrevaló, mitől képes felkelni reménytelen helyzetből is? Az ősi életben maradás ösztöne ez. Amikor Csermák eldobta Helsinkiben azt az azóta is keresett kalapácsot, eldobta a lélekben hozzá hegesztett sarlót és kalapácsot is… Az olimpikonjainknak köszönhettük, hogy elénekelhettük a magyar Himnuszt. Meggyőződésem, hogy valami miatt ma is az elveszejtésünkre törnek, de büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, a magyarság megvallásától nem kell félni. Ebben az összekavarodott, vacak világban nagyon fontos kezdeményezésnek tartom ennek az emlékműnek a felállítását, mert ezt a nép is észreveszi, miközben körülöttünk Európában lehetetlen dolgok történnek. A leggyöngébb fátylat is meg lehet fogni úgy, mint a kardot, valamihez tartoznunk kell.

A szervezők elmondták, hogy az avatás napjára Tolcsvay Béla énekmondó dalt, Döbrentei Kornél költő pedig verset írt. A kezdeményezést mindvégig támogató Ismerős Arcok együttes tagjai is ott lesznek a magyar megmaradásért írt zenéjükkel a jövő heti ünnepségen.

Az Ismerős Arcok hivatalos olimpiai zenéje: