94. rész

2022.10.08. 11:30

Az én kedves kis falum – Szabadbattyán

Nehéz eldönteni, mennyire volt áldás vagy átok a falu történelmének Fehérvár közelsége. Az biztos, szürke egyhangúság nem telepedett Szabadbattyánra és évszázadokra vissza­vezethető múltjában.

Hajdú Marianna

Kula-torony: Szabadbattyán emblematikus gótikus lakótornya

Fotó: Nagy Zoltán Péter / FMH

A mai település környéke már az őskorban is lakott volt. Számos régészeti lelőhelyről kerültek elő bronz-, avar és honfoglalás kori sírok és településmaradványok. A falu határában találták meg Pannónia eddig ismert legnagyobb, késő római kori épületét. Valószínűsíthető, hogy a Seuso-kincsek is innen származnak. 

A mezővárosi települést 1398-ban Zsigmond magyar király zálogosította el Kővágóőrsi György esztergomi várnagy részére. Bathyani (Kővágóőrsi) György 1401-es halála után fiai, Albert és László öröklik a birtokot. Az örökösök viszont nem éppen a legjobb testvérek. Viszálykodásuk miatt az anyjuk a királyhoz fordult segítségért, végül magának Zsigmondnak kellett rendet teremtenie a testvérek között. A Batthyány család generációi jönnek-mennek, amikor a család – hűtlenség miatt – elveszíti a birtokot, a tulajdonjog I. Ferdinándra száll. Ám 1541-ben az uralkodó két korosztály között osztja fel a birtokot, Batthyány Ferencnek és Kristóf főpohárnoknak adja vissza.

A református templom előterében áll a világháborús emlékmű
Fotós: Nagy Zoltán Péter / FMH

A Rákóczi-szabadságharcot átvészelve 1710–11-ben a pestisjárvány tizedeli a lakosokat, közel 90 ember vesztette életét, a déli településrész lakatlanná vált. A birtok földesura ekkor gróf Batthyány Lajos, aki a betelepítésben látta a megoldást birtokai felélesztésére. Hogy terve sikerüljön, kedvezményeket biztosított a betelepülőknek: a szabad költözés jogát, a tized elengedését és a mindössze nyolcnapi robot kötelezettségét. Ez az az időszak, amikor a település két részre szakad. 

A költözési jogukról kapta a településrész a Szabad-Battyán elnevezést is. Ez a fajta különbségtétel azonban súrlódásokat okozott a lakók között. A fejlődés lassan megindult.

Katolikus lakossága egy templom felépítését kezdeményezte, amely két év alatt létre is jött, és 1743. február 12-én Szent László király tiszteletére szentelték fel. A település falubattyáni részének református közössége sem akart lemaradni, így 1748-ban kéréssel fordultak a vármegyéhez, hogy paticsból készült templomukat megújíthassák, amely 1785-re el is készült.

A katolikus templomot 1743. február 12-én szentelték fel
Fotós: Nagy Zoltán Péter / FMH

Szabadbattyán talán legmeghatározóbb építménye a Kula-torony. Török eredetű nevének jelentése: őrtorony. A torony az egykori Csíkvár területén helyezkedik el, amely már a XIV. századtól létező átkelőhely, híd, a hozzá tartozó építménnyel. Igazi jelentőségét és vámszedő funkcióját Kővágóőrsi György tulajdonába jutásától nyeri el. A források eltérően nyilatkoznak Csíkvárról, egyesek szerint ez maga Battyán, mások önálló településként emlegetik. 

A XVIII. században Bél Mátyás azt állítja, hogy szerinte a csíkhalban gazdag Sár folyóról kapta a nevét. 

Az eredeti torony védelmi funkciókat nem szolgált, csak az itt lévő hidat és vámszedő helyet egészítette ki. 1543-ban kerül az országot meghódító törökök kezére, akik ekkor részben elpusztítják. Később azonban ráeszmélnek jelentőségére, és 1567-re újra felépítik. A torony ettől kezdve kifejezetten védelmi és katonai célokat szolgál. Jelentőségét a híres török utazó, Evlia Cselebi 1664-es írásaiban is megerősítette: "A törökök távozása után az átkelőhely, vámszedő hely és sóhivatal funkcióját látja el. A Rákóczi-szabadságharc idején fontossága ismét felértékelődik. 1704-ben kurucok állomásoztak itt. Nem a legjobb időszak ez a lakosság számára. Ökröket, lovakat, fát és szekeret rabolnak tőlük. A torony ezután ismét elveszítette katonai jelentőségét. A körülötte lévő árkot a XVIII. század folyamán feltöltötték, és egészen a XX. századig uradalmi magtárként használták. "

1945-ben bombatámadás ér­te. Jelenlegi állapotát az 1973–74-es felújítással nyerte el. 

A település hét hektáron elterülő Cifrakertjét Batthyány Lajos második felesége, Pergen Erzse álmodta meg és telepíttette az 1800-as évek elején. A valamikori Sárvíz folyó medrében tavat alakítottak ki. A kertbe olyan sok és különböző növényt ültettek, hogy a helyiek csak cifrakertként kezdték emlegetni. A családban Lajos volt az, aki komolyan foglalkozott birtokain a földműveléssel. Minden településen rendszeresen megjelent, és az irányításával telepítettek és termeltek. A Cifrakert ma természetvédelmi terület, számos növényritkaságot és több kétszáz éves platánfát csodálhatunk meg benne, mint például a Szent György-fát. 

A település a második világháborúban sem marad ki a stratégiai döntésekből. Rendkívül fontos szerepet játszott a háború végén a német csapatok Tavaszi ébredés nevű hadműveletében, amellyel a zalai olajmezőket akarták megvédeni.

A község ma is folyamatosan fejlődik, infrastruktúrája: a fő közlekedési útvonal a 7-es főút, mely áthalad a községen, és az M7-es autópálya. A településen keresztülhalad a Budapest–Balaton-kerékpárút. 

A hely marasztal, megtart és visszahív

Major Dorina
Fotós: Nagy Zoltán Péter / FMH

„Nagyon összetartó közösség vagyunk” – mondja Major Dorina. Sikerült egy olyan csapatot összekovácsolni, amellyel tényleg mindent meg tudnak valósítani. Nagyon sok új programot hoztak létre az elmúlt egy évben. A Kula-tornyot mindenképpen ajánlja az idelátogatók figyelmébe. Igazi kuriózum. A Cifrakertbe mindenkit elvinne egy sétára, a kis szigetet kifejezetten hangulatosnak találja. Ősszel és nyáron is egyaránt szép sétákat lehet benne tenni. Azt mondja, szerinte varázslatos hely.

Gelencsér Anita
Fotós: Nagy Zoltán Péter / FMH

Gelencsér Anita már negyedszer költözött vissza a faluba. Elmondása szerint megvan a település vonzása. Itt lakik a családja, ide kötik az emlékei, a barátai. A falu közössége, a programok, amelyek közel állnak hozzá. Szíve szerint az egész falut örömmel megmutatná bárkinek, mert egyre szebb. Szereti Szabadbattyánban, hogy minden közel van, Székesfehérvár és a Balaton is.

Kiss István
Fotós: Nagy Zoltán Péter / FMH

Kiss István itt született, és reméli, hogy 100 éves korában itt is fog meghalni. A kijelentés drámai, de őszinte. Nagyon sok jó barátja és ismerőse van. Amikor ide született, az Árpád utcát még Fő utcának hívták, és macskaköves volt. Helyben járt iskolába, még a két tantermes alsó tagozatban kezdte. Szabadbattyán kedvező fekvését fő szempontnak tartja. Észak–déli, kelet–nyugati átjárója a környéknek. A határban a római kori romokkal páratlan a történelme. A tájházat a falu gyöngyszemének tartja.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában