Történelmi hadijáték nap zajlott Székesfehérváron

– A játékos ember egyben kíváncsi is – vágott egyből a közepébe Rangel István, amikor arra kértük, foglalja össze röviden a hadijátékok mibenlétét. Mennyi időd van? – firtatta mosolyogva már az elején, nem árulva zsákbamacskát. A beszélgetésbe aztán többen is bekapcsolódtak, budapesti, mosonmagyaróvári, székesfehérvári illetőségű játékosok. Kállai Roland a figurafestés rejtelmeit villantotta fel; Tarr Gábor egy számomra meglehetősen bonyolultnak tűnő szabálymagyarázatba is belefogott.

– A gyerekeket, a fiatalokat a mesevilág ejti rabul, a fantasy, a sci-fi. Mi, negyvenen túliak jellemzően aztán a történelem felé fordulunk. A történelmi hűség fontos, de esetünkben megengedett a „mi lett volna, ha…” kitétel. Ha egy csata így vagy úgy zajlott volna. A terepasztalon, a kellő szabályok alkalmazásával, bármi megtörténhet – folytatta Rangel.

A találkozókon játszanak, diskurálnak, tanulnak – és persze népszerűsítik kedvenc hobbijukat. Elmélyülnek ebben a különleges környezetben, úgy mondják: a hadijátékok világa felér egy-egy kiváló történelemórával.

– Időről időre szívesen adunk helyet a hadijátékok szerelmeseinek – tette hozzá az attrakcióhoz mindig remek hátteret, tudást nyújtó Fejér Megyei Levéltár igazgatója, Bödő István.

A hadijátékok művelői a szórakozás mellett újra és újra játszhatják a történelem nagy csatáit, ismert hadvezérek bőrébe bújhatnak. A terepasztalok, a hadseregek, sőt, az egyes figurák pontosak, profi módon megalkotottak.

Az érdeklődők most hét asztalon próbálhatták ki „hadvezéri” képességeiket. Bepillantást nyerhettek egyebek között a rómaiak harcaiba, az 1848–1849-es magyar szabadságharcba, valamint az 1941-es Barbarossa hadművelet csatáiba.

Amint megtudtuk: a figurás játékok között a második világháború a legnépszerűbb, szorosan mögötte a napóleoni háborúkkal.