Ott a park, a régi szerelmek lábnyoma - Bodajk

A Móri árok peremén terül el a fiatal város, Bodajk, mely nagy végletek, akár teljesen ellentétes irányok találkozóhelye. Attól függetlenül, hogy a peremvidékén vagy éppen a városközpontban sétálunk, ugyanúgy találhatunk régi parasztházakat, modern lakóingatlanokat és emeletes házakat is. 

Ha egy másik településen élőnek felteszik a kérdést, mit tud Bodajkról, annyit mindenképpen rá tud vágni, hogy templom és Mária-kegyhely, és ez a keresztény irány tovább is fokozható egészen a szent családig és a csodákig, ám ennek a településnek sokkal távolabbra, lényegesen nagyobb mélységekbe mutató múltja van. 

A rómaiak és az avarok után a magyarok telepedtek le ezen a csodálatos tájon. Ahogy a korok, a népek, a kultúrák váltották egymást, úgy követték egymást a vallások is. Volt, úgy, hogy számos isten közül az egyiknek, és úgy is, hogy a Nap- és a Holdanyának mutattak be áldozatot. Néha még ma is hallani a régi Bodog, a mai Bodajk 3 ősi dombja között a sámándobok hangját. Ugyanakkor több mint ezer éve államalapító Szent István királyunk kedvelt vidéke, menedéke Bodajk, ahol a Mindenkor Segítő Szűzhöz éppúgy imádkozott a szent király, ahogy most is tesszük mi, Nagyboldogasszony kopott unokái. 

Ez a múlt, ám ma Bodajk ma egy dinamikusan fejlődő, csodálatos környezetben fekvő kisváros, annak minden előnyével. Rengeteg a látnivaló a településen, elég csak tóra gondolni, melynek partján ösvények futnak a hatalmas fák, a nemrégiben átadott park, vagy éppen a szintén megújult, közösségi térnek is használt malomépület felé. A széles, főbb utakon éppúgy megtaláljuk a színes virágoskerteket, mint a hegyek felé futó kisebb utcák kerítései mögött. Az emeletes házak tömbjeit is megtörik a zöld szigetek, melyeken túl már a kisváros sportközpontjának füves pályája zöldell. 

Szinte bármelyik felfelé vezető utcájából el lehet indulni egy túrára a Bakonyba, akár éppen a sokak által kedvelt Gaja-völgybe, de lehet imádkozni is, hiszen zarándokok ezrei érkeznek a 2008-ban várossá lett Bodajkra, azon belül is a Mária-kegyhelyre, ahol a gyógyító Szent kút, a Zarándokudvar és a Zarándokszállás várja a fáradt utazót. A templom arannyal futtatott, színes díszítései alatt egy olyan, nemrégiben felállított oltáron celebrálják a szentmiséket a helyi papok, illetve a megyés püspök, mely Szent István király fejereklyéjét rejti. 

De ez az a település, ahol igazán elmélyülve végig lehet járni Krisztus szenvedéseinek lépcsőin a Kálvária-hegyet, mely olvasóink szerint a Bodajkra leginkább jellemző épített örökség. 

A gyönyörű barokk kálvária csúcsának építése adakozásából, valamint a földesúr, Berényi György buzgóságából történhetett meg. A gróf személyesen kötött megállapodást egy pesti kőfaragóval, és már 1736. június 13-án elkészült a Golgota három kőkeresztje és a kőkerítés. Még ugyanebben az évben, Assisi Szent Ferenc napján már a stációkat kezdik felállítani. A következő év nyarán kápolnát építettek a hegy oldalába. A Carcer Domini, vagyis Az Úr tömlöce egy éven át épült közadakozásból. Egyes források szerint a jószándékú támogatók közül is kiemelkedett Lueber György. Ő, valamint a Schuller asszonyságok, továbbá Schuller Antal, Kauper György, Trompl János, Weinmayer János, a bécsi Fischer nevű mészáros társaság és Monser Bertalan neve szerepel a kettesével építetett beton stációkon, mivel mindegyik építését más és más finanszírozta. 

A csúcson egy hatalmas ősi barokk terméskő feszület áll, a két latornak szánt kisebb, üres keresztekkel. A feszületek között a Szent Szűz és Szent János evangélista embernagyságú kőszobrai állnak. Ezt a szoborcsoportot 13 méter átmérőjű kőfal övezi, melyben helyet kaptak az éjszakai műemlékfények is. A fal tetejére támaszkodva, kiváló kilátás tárul a vándor szeme elé, méghozzá minden irányban. Szinte a lábai alatt hever az onnan kitekintőnek a kegyhely hatalmas temploma, a vadászkastély kertje, a település, annak emeletes házai, de még a közeli Csókakő vára is. 

Bár manapság modern időket élünk mi is és a keresztény Bodajk városa is, de azért egy kis helyi vörösbor mellett felbukkanhatnak régi történetek boszorkányokról, betyárokról, sámánok küzdelméről, és föld alá, például a kegyhelytől a kálvária felé vezető állítólagos alagút mélyére rejtett kincsekről.

Nem lehet különválasztani a várost a környezetétől 

A város és az ott lakók élményei, emlékei összefonódnak a környező világgal. 

A településhez fűződő viszonyáról Jung Károly azt mondta: - Én csak 1950 óta élek Bodajkon, ugyanis akkor születtem. A dédapám és nagyapám a település jegyzői voltak. Gyerekkoromban a tóban, illetve az alsó lápos részek medencéiben fürödtünk és ha megéheztünk, az Ady Endre utcában lakó  nagyanyámnál kaptunk lekváros kenyeret. Sok híres ember élt és él itt. Előbbire Spányi Béla festőművész, utóbbira Fülöp Attila fegyverszakértő igazán jó példa. 

Feltettük a kérdést, miért jó Bodajkon élni? Lakiné Gagyi Marika így felelt: -Nem tudom milyen máshol élni, mert én örökké itt éltem. Nekem Bodajk az élet, ahol a teremtett és az épített világ csodái vesznek körül. Őseink hite járja át a települést, és ez a kisugárzás zarándokok tízezreit vonzza ide évente. Ha nem bodajki lennék és a jó sorsom valamiért ide vezetne, akkor biztosan többé nem mennék el innen. 

Bár még az élet elején jár Nagy Márk, de mégis kötődik Bodajkhoz. Mint elmondta: - Itt születtem és itt is nőttem fel, és itt is tervezem a jövőmet. A barátaim is itt vannak, akikkel szívesen járunk a Gaja-völgy, a Károly-kilátó, vagy a Pisztrángos tó, vagy éppen a vadászkastély felé.