Fakivágások

Az ellenzék új témára repült rá: a kormány a fakitermelés szabályain változtatni szeretne, azaz gyorsítani akarja az ide vonatkozó szabályokat. Oka nagyon egyszerű: az ukrán–orosz háború ránk nézve káros hatásainak a kikerülése, megelőzése. Köztudott, hogy energiahordozók területén Magyarország gyenge lábakon áll. Kitettségünk Oroszországgal szemben igen nagy. Félő, hogy a háború elhúzódása miatt a magyar lakások fűtetlenek maradnak. Ennek egyelőre csak jelei vannak, s nem törvényszerű, hogy ez be is következzen. A kormány előrelátó és felkészült a legrosszabb verzióra is. Mindennek politikai „hozadéka”, hogy az ellenzék, saját céljaira használja fel a tűzifakérdést. A Facebook és más közösségi oldalakon ömlik a hamis híráradat, s még olyan komoly emberek is felülnek erre a lóra, akik eddig két lábbal a földön jártak. Egy közismert egyetemi tanár, egy régi indián törzsfőnök mondását idézi, aki a nyugati embereket figyelmezteti: „Miután megölted az utolsó vadat, kivágtad az utolsó fát és beszennyezted az utolsó folyót is, rájössz, hogy a pénzt nem lehet megenni.” 

Sok igazságot rejt az idős indián állítása, még vitatkozni sem érdemes vele. Igen ám, de aki pont ezt a mondást, pont ezekben a napokban kihelyezi a Facebookra, valamit mondani szeretne vele. Most attól hangos a progresszív és haladók médiája, hogy Orbán kivágat minden fát és kopár lesz Magyarország. Nem lesz az! Ép eszű ember ezt el sem képzelheti. Ám jól hangzik az ellenzék szájából, akik, mint tudjuk, országmentők, jogállamépítők és abszolút demokraták. Egyszóval ezek a zöld politikusok. A legzöldebbek! Olyanok, mint a görögdinnyék: kívül zöldek, belül vörösek. Megkérdezném őket: miért nem bíznak a magyar erdőgazdálkodókban? Valahol olvastam a magyar erdőtörvényről. Érdemes ismét lapozni benne, melegen ajánlva az érdeklődőknek, de főleg a rémhírterjesztőknek. Vajon tudják-e az ellenzéki oldalon, hogy Európa egyik legszigorúbb erdőtörvénye van életben hazánkban? 115 db paragrafusban és 9 db végrehajtási rendeletben részletezi az erdő védelmét és az erdőgazdálkodást. Szemezgettem benne! Vajon tudják-e az ellenzéki oldalon, hogy az erdőgazdálkodás hatóságilag megszabott, 10 évre szóló erdőtervek szerint történhet, ahol a természetvédelmi hatóság, az árvízvédelmi hatóság és más hatóságok szakhatóságok és a nemzeti parki igazgatóságok ügyféli joggal rendelkeznek? 

Vajon tudják-e az ellenzéki oldalon, hogy az erdőtörvény részletesebben szabályozza a fakitermeléseket (a tarvágások maximális területeit, a fakitermelés alkalmazható módját)? Vajon tudják-e az ellenzéki oldalon, hogy akár a természetvédelmi hatóság, akár az erdészeti hatóság bármikor leállíthat minden fakitermelést, ha az veszélyt jelent az erdőre? Vajon tudják- e az ellenzéki oldalon, hogy 1935 óta az erdő területe nem csökkenhet és legalább olyan erdőt kell az erdő megújításakor az erdő helyén létrehozni, mint amilyen ott állt? Vajon tudják- e az ellenzéki oldalon, hogy ha az erdőt „letermelik”, vagy bármilyen okból az erdő kipusztul, meghatározott méreteket elérő fiatal erdőt kell létrehoznia az erdőgazdálkodónak? Vajon tudják-e az ellenzéki oldalon, hogy az elmúlt évtizedben több százezer hektár „túltartott” a már megemelt vágásérettségi korát is meghaladott faállomány van hazánkban? Vajon tudják-e az ellenzéki oldalon, hogy minden erdőrészletnek van nyilvántartott természetességi alapelvárása, rendeltetése, üzemmódja, vágásérettségi kora, meghatározott távlati és erdőfelújítási célállománya? Sőt, erdőtervezéskor minden tervjavaslat mindenkinek megtekinthető? Vajon tudják-e az ellenzéki oldalon, hogy ezek a rendeletek most is változatlanok? Kár pánikot okozni akkor, amikor nincs! Stílszerűen, maradok egy régi indián mondásnál: „Ha egyszer zűrzavar támad körülötted és semmit nem értesz, ülj le egy csendes sarokba, hunyd be a szemed, és keresd meg magadban a csillagokat.”