Frissen Fejérből

2022.08.05. 11:30

Csodák léteznek - Több mint két óra után élesztették újra Gábort

– Békességben éltük egymás mellett, igyekeztem ezt a kis lakást felújítani, ezért is dolgoztam a hét napból hatot, naponta tizenkét, tizennégy órákat éveken keresztül – mondja a 42 éves Bíró Gábor. – Éppen a végén jártunk volna a munkának.

Tihanyi Tamás

Eredeti szakmája fűtésszerelő, de attól eltávolodott már vagy húsz esztendeje, annyi időt töltött a vendéglátásban. Hosszú ideig üzletvezető volt egy étteremben, az utóbbi öt évben pedig taxit vezetett. De ez már a múlt, ezek a munkák most már szóba sem jöhetnek. Arra gondolok, lehet, hogy a taxiban fertőződött meg, ott az ilyesminek nagy az esélye.  

– November közepén-végén átestem egy COVID-fertőzésen, egy szem Algopirinnal itthon átvészeltem, kipihentem – idézi fel a dráma kezdetét Gábor. – Nem voltam oltva, mert már egyszer, 2019 decemberében, amikor még azt se tudtuk, hogy ez COVID, már egyszer megfertőződtem és akkor egy szem gyógyszer nélkül gyógyultam meg. Azt hittem, van elég védettsége a szervezetemnek. Elment a szaglásom és nagyon fáradt voltam, úgy éreztem magam a legjobban, amikor a szememet is becsuktam. Aztán 2020 márciusában jött a zárás, és akkor jelentették be a tüneteket, így jöttem rá, hogy ezen a betegségen én már átestem. Arra vártam, hogy jobb oltásokat készítsenek, úgy gondoltam, várok, és majd később adatom be a szert. Azt hittem, a szerencsésebbek közé tartozom. Tévedtem.  

Forrás: A család

A felesége és a 7 éves kislány is elkapta a fertőzést novemberben. Három nap alatt, egy kis lázzal, fáradékonysággal túl lettek rajta. Gábor felesége húsz nap múlva ment el dolgozni újra, Gábor először  a lakás felújításán kezdett dolgozni, és amikor már úgy érezte, jól van, nem fertőz meg senkit, ismét munkába állt, azaz taxiba ült.  

– Aztán pár nap múlva érezni kezdtem, hogy van mellkasom, arra gondoltam, hogy majd idővel kitisztul a tüdőm. De akkor már sűrűsödhetett a vérem. Mivel hét napból hatot megint dolgoztam, és automata váltós az autó, a bal lábamat nem használtam, ezért egy rög keletkezett a besűrűsödött vérben. Január 6-án, este 11 körül, fürdésnél észrevettem, hogy a bal lábam egy kicsit nagyobb, mint a jobb. Attól tartottunk, hogy mélyvénás trombózis: a feleségem apukájának volt ilyen. Az nem vicc, ezért úgy döntöttem, hogy másnap reggel elmegyek a háziorvoshoz. Reggel felkeltem: akkor indulhatott meg a rög, egy arcmosásig jutottam és összeestem.  

Akkor kezdődött a család kálváriája. A kórházban 2 óra 15 percen át küzdöttek Gábor életéért, ennyi idő elteltével élesztették újra. Azaz lényegében csoda történt vele. Megkérdeztem a tapasztalt fehérvári mentőst, Klupács Pétert, aki nagyon sok újraélesztést hajtott már végre pályafutása során. Ő nem lepődött meg a hosszú időn, azt mondja, ha szükség van rá, bizony ennyit is „nyomnak” egy ember életéért, nem adják fel. Hosszabb idő után azoknál van nagyobb esély a túlélésre, akiknél a halál hipotermia vagy áramütés miatt következik be. Esetünkben nem ez történt.  

– Papírforma szerint agyhalottnak kellett volna lennem, de valamilyen oknál fogva az agyam kapott oxigént, a gerincem azonban nem. Elvileg öt-hat perc után már kimutatható az agykárosodás, egy óra elteltével nem is nagyon szokták tovább erőltetni a dolgot, mert akkor már, mint egy szobanövény, annyi lesz az emberből. De mivel én jól reagáltam mindenre, folytatták a küzdelmet. Csodálkoztak az orvosok is, hogy tudok beszélni és vannak emlékeim. Mivel azonban a gerincem nem kapott oxigént, foltokban elhaltak a sejtek, nem jut át az ingerület: köldöktől lefelé lebénultam, se érzés, se mozgás.  

Megkérdezem Gábortól, maradtak-e emlékei a két óráról, amíg az életéért küzdöttek az orvosok. Amikor biztosan többször is már a túloldalon volt. 

– Egy hölgynek simogattam a kezét, aki a gyógyszereket adta be nekem. Amikor eljött meglátogatni, kérdezte, emlékszem-e rá? Mondtam, hogy rá nem, a hangjára azonban igen, és arra, hogy simogatom a kezét. Ennyi. És egyszer azt mondták, átvisznek egy másik kórházba és én megkérdeztem, hogy hová, melyikbe? Megmondták, hogy hová, s a kérdésemre nem, de a válaszra emlékszem.    

Január eleje óta nincs bevételük, vagy csak nagyon minimális, barátok és családtagok segítik őket abban, hogy a felszínen maradjanak. Gábornak átképzésre lenne szüksége, hogy tovább tudjon lépni, ennek ára azonban jelen helyzetükben számukra megfizethetetlen. 

– Egy barátom javaslatára programozói tanfolyamra gondoltam, tulajdonképpen a honlapszerkesztés látható részét tanulnám meg. És bár azt mondják, nagyon sokan elvégzik, talán azon a területen el lehet helyezkedni és tudnék itthonról dolgozni.   

Felesége is döntés előtt áll, hiszen Gábor egyelőre még 24 órában segítségre szorul és a kislányra is ügyelni kell még. Ő is a vendéglátásban dolgozott, azt sem folytathatja tovább. Volt egy másik munkája, pedikűrözött egy szépségszalonban, de a vendégek nagy része idősebbekből állt, ők félve a fertőzéstől elmaradoztak. Szerencsére kislányuk a körülményekhez képest jól viselte a történteket. 

– Miután 59 napig nem találkozhattunk, mert nem látogathatott meg a kórházban, először volt egy kis megszeppenés, de nem tartott sokáig. Az ölembe vettem és megtört a jég, azóta tökéletes apa-lánya kapcsolat van.  Ő egy kis angyal, egy csoda.  

Gábor életének másik csodája: így is mondhatjuk.        

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában