Tarolt a fehérvári Táska Rádiósok csapata az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon

A DUE Tehetségkutató Diákmédia Pályázaton hét kategóriában adtak ki díjakat. Az év tematikus diákrádiósa kategóriában ugyancsak sikert könyvelhettek el a „táskások”, hiszen az első és a harmadik hely is az övék lett. A harmadik helyezés Naár Barbara és Dombi Judit Coming out című, másságról szóló műsoráért járt, az első pedig a Pápai Ivett, Takács Hanna és Nehrebecky Máté alkotta csapat riportjáért a müon detektorról. S amint említettük, a vidám hangú, tapasztalt rádiós, Winter Diána – Ollerinyi Tamás kollégája után, aki 2018-ban már elnyerte ezt a díjat – az Év mentora lett. A fiatalok közül ottjártunkkor Takács Hannával tudtunk beszélgetni, a többiek ugyanis épp a jól megérdemelt jutalomkiránduláson voltak. Az immár tizedikes Hannától megtudtam, hogy 9. év elején kapcsolódott be a rádió munkájába, amelyhez rég szeretett volna csatlakozni. 

Egy rövid képzés elvégzése után elkezdhette a rádiózást, és a tanév során általában hetente egyszer biztosan számíthattak rá a műsorokban, viszont sokszor beugrósként is vezetett műsort vagy riporterkedett, úgyhogy egy év alatt sok tapasztalatot szerzett. Hanna nagyon szeret beszélgetni az interjúalanyokkal. Sokrétűnek látja az embereket, és öröm számára felfedezni, mennyi értékes személyiség van körülötte az iskolában is. A müon detektor témája szintén a Lánczoshoz kötődik: a szerkezet titkaiba Ujvári Sándor fizikatanár vezeti be a riportban a hallgatót a fiatalok kérdéseinek köszönhetően. Az ötletet Ollerinyi Tamás adta, és ő jelölte ki a csapat tagjait. A feladat összetett volt, mert Hanna és Dávid négy diákkal és három tanárral interjúzott, Ivett pedig a narrátor volt. A vágásban Tamás és Máté segített. Igyekeztek bemutatni, mekkora dolog, hogy a szuperrelativitás elméletét be lehet bizonyítani egy iskola laborjában. Mindezt viszonylag leegyszerűsítve tették, hogy a laikus hallgató is megértse. Ez persze Ujvári Sándornak is köszönhető. 

Hannának nagyon tetszett a végeredmény, ezért jó érzés, hogy független szakmabeliek is megerősítették ezt. Társai ugyancsak büszkék lehetnek. Winter Diánát – aki 2017 óta erősíti a Táska csapatát, előtte pedig, a gyesen töltött időt leszámítva, sokáig volt a Fehérvár Rádióban – először is arról kérdeztem, számára ki az emlékezetes mentor? Mint kiderült, Sasvári Csillától (aki jelenleg a Fehérvár Médiacentrum munkatársa – a szerk.) nagyon sokat tanulhatott, de nem úgy, hogy a rádiós megmondta volna, mit hogyan kell csinálni, hanem inkább mindent megmutatott, aztán hagyta Diát kibontakozni. Ezzel példát mutatott, ám ezt tette sok más volt kolléga is, akikre szívesen emlékszik. Egyesektől a konfolást sajátította el, másoktól azt, hogyan kell színpadra állni – fogalmazott Diána, aki a Kodolányi János Főiskolán szerzett diplomát német nyelvtanári-kommunikáció szakon. 

Három éve már nem csupán rádiósként van jelen a Lánczosban, hanem németet is tanít, és nagyon hálás azért, hogy mindkét szakmájában érvényesülhet. Korábbi munkahelyén azt sajátította el egyebek mellett, hogyan kell gyorsan reagálni adott helyzetben, és miként lehet megnyitni egy-egy interjúalanyt. A Táska Rádióban is fontosak ezek a képességek, ám itt a gyerekekkel való munkát is el kellett sajátítani. Dia szerint a diákok azt élvezik a legjobban, hogy önmaguk lehetnek. Tamással együtt arra ösztönzik őket, hogy a saját stílusukban, de rádiós módjára dolgozzanak fel egy-egy témát, úgy, hogy a hallgató élvezze, ugyanakkor akár tanulhasson is belőle. Aztán Diának azt is meg kellett szoknia, hogy magát háttérbe szorítsa, teret adva a fiataloknak. Ez egy egyensúlyi játék, hiszen a terelgetés közben hagyni kell kibontakozni őket. 

Amiben fejlődniük kell, az például az, hogy kevésbé használják a fejüket, az eszüket. Szeretnek azonnal az internethez fordulni, és ott is a könnyebb végén megfogni az információszerzést. Ezen szeretnének pozitív módon változtatni Diáék. S persze a szakmai fogások elsajátításában, a jó témák megtalálásában is segítenek, így volt ez a müon detektor esetében. A tőlük kikerülő rádiósok sorsát igyekeznek követni. Igaz, alapvetően nem média szakra készítenek fel, nem akarnak rádióst faragni mindenkiből, ám mégis jólesik, ha valaki ezt a pályát választja. Aki nem, az is sokat vihet magával tovább a stúdióban szerzett tapasztalatokból. Az Év mentora díj nagyon jó érzéssel tölti el Diát, főleg, hogy a diákok ajánlásának köszönheti. Visszaigazolva látja a befektetett munkát, és különösen az esik jól neki, hogy a fiatalok így gondolnak rá. Most ő is a nyári táborra készül, úgyhogy a közeljövőben is bőven akad tennivaló.