Négy településen szolgált Szabó István plébános

„Mind azt súgja, pedig se hall, se lát, minden kő: Emlékezz rám, jó barát!” – Irvin D. Yalom szavaival búcsúztak a sárosdiak a nemrég elhunyt plébánostól.

Szabó István 1951. május 17-én született Szekszárdon, Felvidékről származó földműves család gyermekeként. Szülei katolikus hitben nevelték, 12 évesen Tatára került, ahol a tóvárosi kapucinus templomban kezdett ministrálni.

A közgazdasági szakközépiskola, az érettségi és a katonai szolgálat teljesítése után 21 évig polgári állásokban helyezkedett el, akkori kollégáival egész életében, papi hivatása idején is kapcsolatban maradt. A munka mellett hitét megvallva levelező tagozaton végezte a Hittudományi Akadémia képzését, s mint kapucinus szerzetes végzett a pasaréti Ferences Hittudományi Főiskolán 1991-ben. Ez év novemberében szentelte pappá Takács Nándor székesfehérvári megyés püspök.

Szabó István huszonhét éven át szolgált Sárosdon, ahol nemcsak a gyülekezetért, de a plébánia felújításáért, az új generációk tanításáért, hitbéli vezetéséért is sokat tett. Sárosd mellett Hantoson, Seregélyesen és Nagylókon végezte hivatását, Nagylók önkormányzata 2011-ben Nagylók Tiszteletbeli Polgára kitüntetést adományozott számára.

Sárosdon töltött fáradhatatlan közéleti és hitéleti munkája elismeréseként az önkormányzat 2017-ben Pro Civitate kitüntetésben részesítette.