Gazdasági és kulturális kapcsolatépítés játszva, nevetve, beszélgetve, egymást értve

Lepsény látta el a házigazda szerepét. A rég nem látott ismerősök az erdélyi Kászonból, Csíkrákosról, Csíkszentgyörgyről, Bácskából Oromhegyesről, Németországból Wendenből érkeztek, valamint Mezőszentgyörgy és Szabadhídvég települések voltak. 

– A legelső testvértelepülési kapcsolat Kászonnal alakult ki, még valamikor az 1990-es évek elején. Az akkori testület egyik tagjának volt erdélyi ismeretsége. Ezen a vonalon indult el a kapcsolat kiépítése. Eleinte egy-két család jött-ment a települések között, a végén már egy egész busznyi küldöttség érkezett – mesél a kezdetekről Borsos György, a találkozó egyik szervezője.

Idővel elhozták a néptáncos gyerekeket, illetve a felnőtt csoportot is, akik fantasztikus előadással lepték meg a helyieket a művelődési házban. 

– A későbbiekben ez volt, ami tovább tudott fejlődni. Ezzel párhuzamosan alakult ki a német testvérvárosi kapcsolatunk is. A Sibo cégnek a németországi Wendenben van a telephelye. Az itteni üzemet német származású igazgató irányította és rajta keresztül alakult ki a kapcsolat. Nagyon jó volt a település és az üzem közötti kapcsolat, így alakult ki a testvérvárosi egyesség. Legfőképpen, mint gazdasági kapcsolat, de cél volt egymás kultúrájának a megismerése is.

A kászoni és a lepsényi családok között olyan szoros barátságok alakultak ki, hogy a családok rendszeresen látogatják egymást. Minden évben a családok, a hivatalos látogatásokon kívül is megvendégelik egymást.

Az idei találkozót a járvány okozta kényszerszünet törte meg. Az idei összejövetel a Lepsény Nagyközségi Önkormányzat által benyújtott nyertes pályázatnak köszönhetően valósulhatott meg az „Európa 1990 – Határok nélkül” projekt keretében. 

Május 30. és június 3.-a között ismét találkozhattak a rég nem látott barátok. Volt mit pótolni a néhány nap alatt. 

A találkozót a szabadbattyáni Sárrét Néptáncegyüttes fergeteges, Kárpát-medencei táncokat bemutató műsora nyitotta meg, miután a települések polgármesterei köszöntötték a résztvevőket.

Ízletes ételek nélkül nincs vendégség, főleg, amikor mindenki megmutathatja a saját specialitását.  A marha- és vaddisznópörkölt, slambuc, vagy a wendeniek virslis-lencsés étele is felkerült az asztalokra. De került oda a határon túli testvéreinktől kevéssé vagy talán sosem hallott étek is, mint a  „Ühüm”, amely Erdélyből származik. 

A csapatok, amíg az bográcsok mellett készültek a legjobb fogásokkal, helyi specialitású reggelivel kínálták a többieket. Egy kis kolbász, amelyben sok-sok tej volt, vaj-alja, sajtkülönlegességek, zöldségek, gyümölcsök és persze szalonna is került a tányérokra.

Minden csapatnál egy pohár pálinka is érkezett hazulról, ami segítette a hangulat fokozását és a barátságok szorosabbra fűzését. 

A mókázás sem maradhatott ki. Öt fős csapatok vívtak ádáz küzdelmet lekváros bukta evő versenyben, hátrakötött kézzel. A virslievő és sörivó kihívást már csak a legelszántabbak merték vállalni, mint ahogy a lisztfújást és a kanálban műanyag tojással futást is. A versenyzők alig pihenhettek meg, amikor újabb kihívás elé kellett állniuk.

Nyolc település egy-egy üveg pálinkáját bírálta a zsűri. Nem volt könnyű feladatuk, végül a kászoniak szilva pálinkája győzött Csíkszentgyörgy pálinkája előtt. 

A mulatságok mellett konferencián a szolidaritást és a társadalmi egyenlőség témakörét vitatták meg a jelenlévők. Ezen a napon Mezőszentgyörgy volt a vendéglátó. 

A wendeni és a lepsényi iskola között testvériskolai kapcsolat alakult ki, a német gyerekek részére több foglalkozást, programot szerveztek a találkozó ideje alatt a lepsényi iskolában.

A lepsényi könyvtár 14 doboz könyvet ajándékozott a kászoni és az oromhegyesi könyvtáraknak, és mindegyik könyvbe egy kis emlék tikettet ragasztva a találkozóra utalva.

Június 2-án este a lepsényi Trianon Emlékműnél közösen emlékeztek meg a települések a 102 évvel ezelőtt történtekről, ahol Wenden város polgármestere a megemlékezés alatt értette meg, hogy mit is jelent egy magyarnak – határon innen-határon túl – a 102 évvel ezelőtt történt békediktátum kényszerű aláírása.

– Szinte mindenkit ismerünk, személyesen barátokká váltunk. Nagyon jó érzés köztük lenni, megismerni őket, beszélgetni velük.