Végső búcsú Horányi Ottiliától

Vasárnap, a 800 éves Aranybullát köszöntve adott legutóbb koncertet az ötven éve alapított Primavera Kórus, amely szép gesztussal emlékezett meg az alapítóról, illetve művészeti vezetőről: a Hotel Magyar Király kupolatermében, a pódium mellett egy székre terítették az egykori karnagy fellépőruháját, amely mellé fehér virág került, és ott volt Ottilia portréfotója is. Ezzel úgy tűnt, mintha a Szarka Andrea és Reiner Renáta dirigálta kórus nem csupán a közönségnek, hanem neki is énekelne – és ez bizonyára így is volt. 

Az 1943-as születésű Horányi Ottilia a Zeneakadémián szerzett diplomát középiskolai énektanár és karvezető szakon. Már tanulmányai alatt is vállalt pluszfeladatokat, például zongorakísérőként működött közre tanórákon. Diplomázás után a Vasvári Pál Gimnázium (amely akkor még óvónőképző is volt) ének-zene tanára lett. Több kórust vezetett, a jól képzett énekeseivel pedig sokszor szerezték meg az Év kórusa elismerést a Kóta Éneklő Ifjúság minősítő hangversenyein. A Vasváriban harminc évet töltött, ez idő alatt sok diákot sikerrel készített föl a zenei pályára. Az időközben megalakult, akkori Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskolában szolfézst és zeneelméletet kezdett tanítani, két év után már csak itt oktatott. Ugyancsak vezetett kórust, amellyel szintén nyertek Év kórusa címet, sőt a Kóta által szervezett I. Kodály Zoltán Magyar Kórusversenyen az ifjúsági vegyeskarok kategóriában 3. díjat érdemeltek ki a hermannosokkal. 

További kórusokat is vezetett azonban, 1972-ben pedig megalapította a ma már Fricsay Richárd-díjas Primaverát, akkor még ifjúsági kórusként. A kar azóta is meghatározó a fehérvári zenei életben, sokszor működnek közre például az Alba Regia Szimfonikus Zenekar koncertjein. Az alapítástól jelen lévő énekesek közé tartozik György Lászlóné, Judit, aki így emlékezett a Székesfehérvárért-díjas, Fricsay Richárd zenei díjas, valamint Fejér megyei Prima díjjal jutalmazott és Pro Civitate Emlékérmes Horányi Ottiliára: – Még vasváris, ének-zene tagozatos diákként ismertem meg Ottiliát, aki az utolsó gimnáziumi félévben, Mihályi Gyuláné után érkezett hozzánk. Kétkedve fogadtuk, ám néhány próba és tanóra után megkedveltük. „Csupa zene” volt, nagyon értett a fiatalok nyelvén. Figyelmesen foglalkozott velünk, a későbbi tanítványok is csak úgy áradoztak róla. 

Én 1986- ban jelentkeztem a Primavera Kórusba, ekkor nagyon sokan voltunk: a nők három, a férfiak két sorba rendeződtek. Ottilia a próbákon mindig pontos volt, a beéneklés sosem maradt el, fegyelmet tartott, de a szünetekben vidám hangulat uralkodott. Ő találta ki a vegyeskarnak a karácsonyi hangversenyt a bazilikában, aminek akkora sikere volt, hogy a helyszín zsúfolásig megtelt, és minden évben kétszer kellett előadni. Nekem két év maradt ki a kórusból édesanyám betegsége miatt, és azután Ottilia hívott vis - sza. Jól tette, azóta is szívesen énekelek, és teszem ezt, amíg csak lehet, az ő emlékét mindig megőrizve. 

Lehrner Zsolt kulturális alpolgármesternek ugyancsak személyes emlékei vannak a karvezetőről, akit ő is vasváris diákként ismert meg. Erről az említett vasárnapi koncert elején mesélt. Kamasz, ének-zene tagozatos fiúként emlékezetes marad számára, hogyan szerettette meg vele is Ottilia – aki két évig az osztályfőnöke volt – az éneklést, a kóruspróbákat. A kulcs egy Carl Orff-mű volt, amely megváltoztatta az ifjúság hozzáállását. Szóba került aztán a Donát utcai költözködés is, ahol igencsak nagy segítséget jelentettek a tanítványok… Egyebek mellett ilyen történetek, emlékek kerültek elő Ottilia személye kapcsán, akitől ma vehetnek végső búcsút a hozzá közel állók és a tisztelők.