Izgalmas párhuzamos vágta: martonvásári huszárok vágtáztak a Giro d’Italia élbolya mellett

Versenyre keltek a kerékpárosokkal, a széllel, és a repcetábla színezte háttér előtt a huszárkapitány, Varga Ferenc kivont szablyával tört előre. No nem a célig, csak amíg bírták szusszal és amíg biztonságosnak ítélték a kerékpárosverseny melletti terepet. Álmukban sem gondolták volna, hogy a világ szeme rájuk szegeződik, s akkora sikerük lesz, hogy napokkal később is róluk beszél mindenki. 

A martonvásári Szent László Huszár Egyesület jövőre lesz húsz éve, hogy megalakult. Vezetőjük, Varga Ferenc huszárkapitány volt az, aki múlt pénteken felvezette ötfős lovas csapatát a Giro d’Italia Baracska–Martonvásár közötti szakaszán a versenyzők mellett. Sokmilliós nézősereg figyelte tátott szájjal, ahogy a magyar huszárok több száz méteren vágtázva kísérték a kerékpárosokat. A látvány nem csak a magyar nézőket hatotta meg, de azokat főleg: rengeteg visszajelzést kaptak arról, micsoda büszkeség volt látni a martonvásáriak huszárvágtáját. Akiket egyébként a helyiek jól ismernek rég. Történetükről a huszárkapitány így emlékezett meg: a Szent László Huszár Egyesület 2003-ban alakult, mégpedig a Szent László patak menti településeknek – Martonvásár, Tordas, Gyúró –, katonai hagyományőrzés iránt fogékony lovasaiból. 

Azóta tesznek eleget meghívásoknak Kárpát-medence-szerte, rendeznek saját kulturális rendezvényeket, lovas túrákat, bemutatókat, társadalmi eseményeket, versenyeket, ellátnak lovas járőrözési feladatokat, díszőrségeket nemzeti ünnepeken. Martonvásár évente visszatérő ikonikus rendezvénye az általuk szervezett Huszárbál januárban. Tartanak ismeretterjesztő előadásokat, élő történelemórákat óvodákban, iskolákban. A csapat egyenruhájában és tevékenységében is a magyar történelem két nagy korszakát idézi. Egyrészt a hódoltság korabeli Magyarországon zajló, Oszmán Birodalom ellen vívott háborúk időszakát, másrészt pedig a huszár csapatnem fénykorát, a napóleoni háborúktól a magyar 1848–49. évi szabadságharcig terjedő idők katonai hagyományait. Elnökük Varga Dániel, mellette Varga Ferenc a kapitány és Csiki Botond a vicekapitány. 

Az egyesületben tisztként szolgál Szalai György, Konczos Tibor, altisztként Varga Dániel, Varga Ferenc Bence, Szabó Szilárd, Both László és Babarczi Zoltán Péter. Erdélyi Gábor, Benkő Balázs, Halmen Zoltán, Turu Gábor, Erdélyi Kristóf, Erdélyi Ferenc, Szalai Kristóf és Konczos Vince pedig huszárokként, valamint Rácz Miklós huszárjelöltként erősítik a csapatot. – Az egyesület megalakulása előtt közel két évvel Szalai György csapattagunk és alapítónk összehívta a környékbeli lovasokat, s megalakult a Dreher Lovasklub. 

A név adta magát, hiszen Dreher Jenő nem csak sörgyáros volt, de emblematikus helyi is, akinek tulajdonában állt a martonvásári kastély, s nem mellesleg jelentős angol telivér ménese volt – emlékezik vissza a kezdetek előtti időre a kapitány. Mint kiderül elbeszéléséből, e klub „kemény magjából” – Somogyi Győző Kossuth-díjas festőművész útmutatója alapján – alakult meg az egyesület. Lelkes lószerető emberekből verbuválódott a közösség, amely eredendően és alapvetően konzervatív, hazafias, nemzeti gondolkodású tagokból áll – összegezte Varga Ferenc. – Csapatunk laza baráti társaság is egyben, a mindennapokban is találkozunk, akár csak névnapok, születésnapok apropóján. Gyakran együtt lovagolunk, s ami nagyon fontos, kéthetente ,haditanácsot’ tartunk. Ez nem más, mint egy derűs összejövetel valamelyik bajtársunk pincéjében, ahol beszélgetünk, megvitatjuk az élet dolgait, megváltjuk a világot. Néha dalra is fakadunk, most éppen egy népdalszakos hallgató tanít nekünk huszárdalokat. 

S hogy hogy kerültek a Giro d’Italia magyarországi futamának szinte fókuszába? Nos, ennek is megvan a maga története: – Minden önkormányzatot felkért a Giro szervezőcsapata, hogy vegyen részt valamilyen helyi aktivitással az eseményben. Számos lehetőség szóba került, köztük a huszárok is – mondja Varga Ferenc, aki egyébként önkormányzati képviselő Martonvásáron és örült a felvetésnek. – Mondtam, hogy csináljunk egy párhuzamos vágtát! Elkezdtük keresni a helyszínt, amit aztán alaposan elő is készítettünk a vágtára. Tettünk egy próbát a verseny előtt, majd pedig mozgásban tartva a lovakat, vártuk a mezőnyt. 

Öten voltak nyeregben: Varga Ferenc elöl Csalfával, Csíki Botond vicekapitány Csillinggel, Erdélyi Gábor Kiitosszal, Benkő Balázs Dáriusszal, Konczos Tibor pedig Vezérrel várta a vezényszót. Három huszár bajtársuk – Turu Gábor, Rácz Miklós és Halmen Zoltán – pedig figyelte a kerékpárosverseny helyzetét. Egyikőjük a városban, másikuk a repceföld szélén, a harmadik huszár pedig a lovasokkal szemben állt, s telefonon egyeztették az indulás idejét. – Mondták, hogy még két perc, már csak egy perc, most jön egy „szökevény”, de mi ne menjünk, csak a bollyal induljunk majd, mert azt követi a helikopter – emlékezik a kapitány az utolsó másodpercekre. Majd pedig megkapták az indulást jelző végszót és nekiiramodtak a versenyzőkkel. 

– Rengeteg visszajelzést kaptunk, s noha gondoltuk, hogy lesznek kommentek, de hogy ekkorát szóljon! S hogy még az Eurosport és a kormány oldalára is felkerül, arra nem számítottunk – mosolyog a kapitány. Akinek a felesége roppantul féltette a kivont szablyával vágtató férjét. Mert hiszen egy kézzel tartani a kantárt, nagy kockázat. – De hát ezt csak így lehet! Nem mellesleg jó lovam van, látott egy-két nehéz helyzetet – szögezi le Ferenc, s mesél a felelevenített pákozdi csatákról, filmforgatásokról, túrákról, nemzeti vágtákról, ünnepi eseményekről. Harcedzett lovakon ült tehát a csapat, amely fél kilométeren át közel 50 kilométer/órával vágtázott a kamerák kereszttüzében. – Azért be kell valljam, hogy míg a kerékpárosoknak ez amolyan „utazó sebesség” volt, nekünk ez volt gyakorlatilag a végsebességünk.