Fehérvári este

Ami a lábamnak fájdalom, a lelkemnek nyugalom volt, és utóbbit kenegette tovább a messze visszhangból elősettenkedő zene. Nem tudtam, honnan jön, csak léptem keményen a hang irányába. Kósza bringások és padon alvók zenés képei színezték utamat, miközben az álomra készülő város hunyorgatta tóvizében tükröződő szemeit. Alternatív fesztiválhangulat, szisszenő sörös doboz, távoli nevetés, és a „most zene szól, hintázhatsz még” suttogás, mert édesanya a lebegő gyermek mellett eltűnődhet egy keveset, feledve a napot, a világosban rohanó és rettegő világot. Fehérvár nem megbékélt, Fehérvár a béke. Magyarra, oroszra, ukránra, románra ráborult az éj. Aludj világ, Fehérvár vigyázza álmodat!