Távgyógyító orvosok: vihar a háziorvosi ellátások körül

Az elmúlt években sokak számára volt ismerős az a helyzet, melyet L. Simon László volt államtitkár, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a minap osztott meg közösségi oldalán. Az azóta törölt poszt lényege az volt, hogy szívbeteg édesanyját tüdőgyulladás gyanújával nem fogadta a háziorvos, csak telefonon volt hajlandó vele konzultálni. Kétségbeesése íratta vele a posztot, melyet aztán az olvasóközönség és az ellenzéki média is felkapott.

Háziorvosok véleményét citálva tényállításként osztotta egyik írás a másikét, mely szerint nem ártana tudni, hogy azért cselekszenek így a háziorvosok, mert „még mindig él a koronavírus miatt 2020 év elején elrendelt előjegyzési és időpont-kötelezettség, azt hivatalosan nem vonták vissza”. Konkrétan persze egyetlen háziorvos sem adta a nevét ehhez a kijelentéshez, s közben senkinek nem jutott eszébe az, hogy erről megkérdezzék a témában jártas és hivatalos állásfoglalást kiadni hivatott Nemzeti Népegészségügyi Központot (NNK). Vagy éppen jobb volt nem megkérdezni, mert kiderül az igazság?

Merthogy ha halványan is, de emlékezhetett a „szakmédia” arra az időszakra, amikor visszavonták a háziorvosok számára előírt „távoltartási” protokollt. De ha nem is emlékezett erre már senki, kisebb nyomozás és tájékoztatáskérés után megfelelő információhoz juthatott volna bárki, miközben L. Simont meghurcolta a média egy része, azt állítva, a saját kormányának a protokollját kéri számon a háziorvoson. 

A Fejér Megyei Hírlap kérdésével felkereste tehát az NNK-t. Megkérdeztük, jelenleg milyen protokollt kell követniük a háziorvosoknak a betegek fogadása kapcsán, milyen szakmai irányelvek mentén kell vagy éppen nem kell fogadniuk, ellátniuk őket. A Nemzeti Népegészségügyi Központ erre teljesen egyértelmű választ adott, amelyben szó sincs rugalmasan alkalmazható „gumiszabályokról”, „elrendelt kötelezettségekről”, melyekre a média vagy éppen az állítólagos háziorvosok utalnak. Szó van viszont arról, hogy a „háziorvosi és a házi gyermekorvosi ellátásban a járvány első hulláma során elrendelt korlátozó intézkedéseket az emberi erőforrások minisztere 2020. május 4-től visszavonta. Azóta a járványügyi szabályok és előírások, valamint a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) által kiadott aktuális eljárásrend betartása mellett az alapellátásban semmilyen, a betegellátást, illetve a betegekkel való személyes találkozást érintő intézkedés nincs hatályban. 

Az alapellátás során (is) az egészségügyi szolgáltatási tevékenységet az erre vonatkozó jogszabályok – elsősorban a 4/2000 (II.25.) EüM rendelet – és a szakmai szabályok betartásával kell végezni. Ennek megfelelően egyebek mellett biztosítani kell a személyes találkozást és a betegvizsgálat lehetőségét a betegek részére, és ez vonatkozik a Covid-gyanús betegekre is.” Ezek a kijelentések mindenki számára egyértelműek kell, hogy legyenek: betegnek, sajtónak, háziorvosnak egyaránt. A lényege: éppen úgy kellene működnie ma a háziorvosi ellátásnak, mint a koronavírus-járvány előtt. A Müller Cecília országos tisztifőorvos által kiadott legfrissebb (2022. április 5-i) eljárásrendben is arról van szó, mit kell Covid-gyanúnak tekinteni, hogyan kell bejelenteni a betegséget a rendszerbe, milyen elkülönítés szükséges, és az hogyan oldható fel. Arról, hogy a háziorvos hogyan „kontaktáljon” a beteggel, nincs külön fejezet. 

Persze érthető, hogy sok minden változott a járvány óta: a betegek rászoktak az előzetes telefonos bejelentkezésre, a „távgyógyítás”, továbbirányítás metodikájára, ami sok esetben gördülékenyen működik is. Ám ez nem jelenti azt, hogy ha valaki szükségét érzi annak, hogy a háziorvosuk fizikai vizsgálatot végezzen rajta, akkor ehhez ne lenne joga. Akkor is, ha saját lábán bemenni sem tud már a rendelőbe. Erről is kaptunk állásfoglalást az NNK-tól: „Amennyiben a beteg állapota indokolja, a háziorvos otthonában keresi fel a beteget.”