Olyan közösségi hely lett a kisapostagi Halászkert kocsma, ahol a családok a gyerekeikkel is jól érzik magukat

Mióta van a szakmában?

– Nekem ez nagyon jó év, április másodikán töltöttem be a hatvanötödik életévemet, és szeptember elsején lesz ötven éve, hogy a pályán vagyok. Megkoronázta a vendéglátós pályafutásomat a megnyert verseny. Tizenhét éve dolgozom itt, a kocsma nagyjából száz év körüli lehet. Ez egy családi vállalkozás, Enikő segít be más munkái mellett, tanít, és ő a helyi közösségszervező is. Rendezvényeknél mindhárom lányom besegít.

Több interjúban olvashattuk már, hogy a helyiek büszkék arra, hogy kocsmába járnak, amíg máshol ezt titkolni szokták.

– Sokan finomítják, hogy Halászkert, és szemérmesen lehagyják a kocsma elnevezést. De nem, ez egy kocsma. Mi büszkék vagyunk rá, mert egy olyan közösségi helyet sikerült az évek alatt felépíteni, ahol a családok a gyerekeikkel is jól érzik magukat. Az udvaron kis játszóteret alakítottunk ki nekik. Igazi családi hely lett a kocsmából, itt lehet ismerkedni, barátkozni. A jó szó sosem marad el, ilyen ez a mi kis falunk. Hála Istennek a település fiatalodik, egyre többen költöznek Kisapostagra. Sok fiatal tér be hozzánk gyermekeikkel, hiszen van itt minden, minikönyvtár, társasjáték, sok látnivaló és kiegészítő, amit a falu lakossága ajándékozott nekünk. A könyvsarokból többen visznek haza könyvet, és hoznak helyette másikat.

Bárhova néz az ember, mindig felfedez valamit.

– A volt kollégák, amikor meglátogatnak, mindig megjegyzik, hogy olyan jó ez a hely, olyan Icá-s. Én erre büszke vagyok. Minden tárgyhoz fűz egy történet. A falubeliek ajándékai ezek, mindegyikről tudom, hogy ki adta. Sajnos többen már nem élnek közülük, de jó szívvel gondolok rájuk, ha meglátom az egykori tárgyaikat.

Hogy bírja a munkát?

– Én nem is tudnék mást csinálni. Sokan az iskola elvégzése után más szakma után néztek. De szerencsére vagyunk még nagy öregek az osztályból, elég, ha Tóth Pistát említem Dunaföldvárról. Sajnos Dunaújvárosból Vajda Béla és Héja Pista már nincsenek közöttünk. Kevesen maradtunk meg végig a szakmában. Én ezt szeretem csinálni.

Ez látszik is, olyan szépen beszél a helyről és a szakmájáról. És látom, figyelmes a vendégekhez.

– Szeretem az embereket, és ők is szeretnek. Itt kedves emberek élnek, megrekedtünk a múlt század elején, itt még fontos az, hogy ismerjük egymást, és mindig van egy jó szavunk a másikhoz.

Valóban közösségi hely, jönnek-mennek az emberek.

– Szokták mondani, hogy megyek a hivatalba, könyvtárba vagy a tudakozóba. Itt van a polgárőrség bázisa is, hiszen polgárőrök vagyunk mi is. Innen indítjuk el az autókat is. Itt van mellettünk a polgármesteri hivatal, ez meg a mi hivatalunk. Hivatal a hivatal mellett.