Most már mindenki rajta van a bodajki szennyvízrendszeren

A történet még a kilencvenes évek végén kezdődött, éppen akkor, amikor befejeződött a szennyvízrendszer kiépítése. A T alakú Széchenyi utca hosszú szára és a városközpont felé nyújtózó oldalága is részese lehetett a rendszernek, ám a vasút felé tartó oldal­ág kimaradt, és így az ottani nyolc ingatlan nem tudott csatlakozni, önhibáján kívül. A dolognak egészen prózai okai vannak, ugyanis ez az utca túl mélyen fekszik.

A Széchenyi utca mélyebben fekszik, mint a központi szennyvíz-gerincvezeték, tehát pusztán a gravitáció segítségével nem jut el az ingatlanokban képződő szennyvíz a bodajki szennyvíztisztító telepre. Nemrégiben azonban ez az utcarész is elkészült, és ünnepélyesen át is adták, de korántsem volt olyan egyszerű. A részletekről Wurczinger Lóránt beszélt:

– Valójában egy 200 méteres szakaszról beszélünk, amelyet talán gyorsan rendbe lehetett volna hozni, de a helyzet nem volt ilyen egyszerű – kezdte a polgármester –, ugyanis először meg kellett szerezni az utat az államtól, aztán forrást kellett keresnünk a fejlesztéshez.

Az önkormányzat és a Fejérvíz Zrt. megállapodott, így a mintegy 17,5 millió forintos fejlesztésből nemcsak a szenny­vízrendszer utolsó hiányzó darabja készült el, hanem megújult maga az utca útburkolata és a friss aszfalt melletti útpadka is.

Természetesen a fizika törvényei azóta sem változtak, ugyanúgy probléma volt most is, ami a kilencvenes években, hogy mélyen fekszik a terület, ám a szakemberek és a városvezetés talált megoldást: nyomott rendszert alakítottak ki. Ez azt jelenti, hogy a ­rossz irányba lejtő utca alsó felén kialakított gyűjtőbe folyik a szennyvíz, amelyet aztán egy szivattyú pumpál fel a Széchenyi utca és a Gát part sarkára, hogy onnan a központi gerincbe, majd a szennyvíztisztító telepre vihesse a gravitáció.