Még évtizedek után is képes ölni egy befulladt robbanószer

A Velencei-tó vízpótlása érdekében teljesen leeresztették a Zámolyi-víztározó vizét, majd egy beállított szintre csökkentették a Pátkai-víztározó szintjét. Sok terület került szárazra. Nagy Ádám és Babinec Ervin polgárőrök azon a hétvégi napon együtt vezették a rendőröket a helyszínre, majd értesítették a Magyar Honvédség tűzszerészeit. Tudták, az elmúlt időszakban olyan mederrészek kerültek felszínre, amelyek addig víz alatt voltak. Egy ilyen helyen fedezték fel a rozsdás fémtestet, amit a későbbiekben második világháborús páncéltörő tüzérségi lövedékként azonosítottak a tűzszerészek. A polgárőrök haladéktalanul intézkedtek, hiszen egyre jobb az idő, és a kirándulók, horgászok gyakran látogatják a víztározót és annak környékét. Ezért a szakemberek – annak ellenére, hogy a polgárőrök és a körzeti megbízott másnapi egyeztetését követően a tűzszerészek gyorsan elszállították a robbanóeszközt a helyszínről – arra figyelmeztetnek: ha bárki ilyen, vagy hasonló gyanús tárgyat talál, semmiképpen ne nyúljon hozzá, ne mozgassa, haladéktalanul értesítse a polgárőrséget vagy a rendőrséget!

A második világháború Fejér megyei hadműveletei közben hatalmas mennyiségű lövedéket lőttek ki egymásra a szemben álló felek, erről tanúskodnak évtizedek óta a honvédség tűzszerészeinek jelentései is, hiszen sűrűn kénytelenek megyénk területén dolgozni. Egész Magyarországon a főváros után Fejérben harcoltak a leghosszabb ideig a csapatok.

– Jellemző volt, hogy sok tüzérségi eszköz, aknavető­gránát „befulladt”, azaz nem robbant fel, ha iszapba, mocsaras területre esett. Ez történhetett a Pátkai-víztározónál előkerült rozsdás lövedékkel is, ez pedig különösen veszélyessé teszi az ilyen eszközt, hiszen élesített állapotában akár évtizedekkel később is halálos robbanást idézhet elő – mondta Fülöp Attila bodajki fegyvergyűjtő és szakértő. A helyszínen készült fényképeket nézegettük. – Szerintem ez egy 152 milliméteres kaliberű lövedék, ami egy orosz SZU–152-es rohamlöveg, önjáró ágyútarack lőszere lehetett. A rohamlöveg jellegzetessége, hogy nem volt forgó tornya, el kellett vele fordulni a célzáshoz, aztán tíz fokot lehetett álló helyből pontosítani. Külön kellett elhelyezni a magot, külön a hüvelyt, duplán kellett tölteni. De többet tudtak belőle gyártani, védekezéshez és támadáshoz egyaránt alkalmazták rendkívüli hatóereje miatt. Előszeretettel használták vá­rosostromnál, egy-egy lövéssel teljes emeleteket tüntettek el, borzalmas munkát végeztek vele. A németek a megyében általában nem vetettek be ilyen kalibert, legfeljebb 88-ast és 75-öst.

Fülöp Attila arra emlékeztetett, hogy 1945 márciusában fel volt ázva minden, ezért is történhetett meg, hogy a németek Tavaszi ébredés elnevezésű hadművelete, ellentámadása valósággal beleragadt a sárba. Így aztán nem csoda, hogy akkoriban rengeteg lőszer befulladt. Pátka a német ellentámadás vonalába esett abban az időben, ott harcolt a Viking SS hadosztály, amelynek a mellérendeltségében küzdött a Ney Károly-féle magyar SS-különítmény is. Az utolsó pillanatig védték Székesfehérvárt, egy időre vissza is foglalták, ők veszítették német–magyar oldalon a legtöbb embert a koronázóvárosért folyó küzdelemben. Pátka térségében egyébként az 52. orosz gárdahadosztály vonult fel. Fülöp Attilát arról kérdeztem, hogy pontosan mi történt, amikor egy lövedék „befulladt”?

– Amikor elhagyja a csövet a lövedék, a hatalmas gyorsulástól és forgástól élesedik, és élesedett állapotában marad. Ezért rendkívül veszélyes, ezért nem szabad hozzányúlni. Ráadásul sokat szándékosan így alakítottak át. A sörédi öregek mesélték nekem, hogy arrafelé nagyon sokszor úgy rakták le az aknákat, hogy mozdításkor robbanjanak. Ezt pedig gyakran megcsinálták a tüzérségi lőszerekkel is. Visszacsapódó rugó van bennük, ezt mondják vakretesznek. Ha megmozdították, gyilkolt. A magyar gyártmányú Vécsey kézigránátot pörgetve kellett eldobni, de ha nem robbant fel, olyan állapotban maradt, hogy ha megmozdították, kikattant a vakretesz állapotából és azonnal robbant. A németek például visszavonulás előtt a nyeles kézigránátjaikból kivették a 4,5 másodperces gyújtót, és beraktak egy pillanatgyújtót. Ha zsákmányoltak belőle, az oroszok használták, szerették, mert hosszú nyele volt és jó messzire el tudták dobni. De az orosz kezében azonnal felrobbant.

Fülöp Attila nem győzi hangsúlyozni, hogy senki ne becsülje le a veszélyt, ha ismeretlen, robbanóeszköznek látszó tárgyat talál. Ami használat előtt veszélytelen, kilövés után ezerszeresen azzá válik. Hiába pihent a földben 77 évig ártalmatlanul, attól még gyilkolhat. Ezt történt 2006-ban a zámolyi tűzszerészbalesetnél is, amikor egy 76 milliméteres T–34-es tank kilőtt, homokfalba csapódás miatt fel nem robbant lőszere három tűzszerész halálát követelte. Az életükkel fizettek a könnyelműségért.