Az én kedves kis falum - Pusztavám

Északnyugati irányban haladva, miután áthajtunk Mór Dózsa György, majd Árki utcáján, gyönyörű tájon találjuk magunkat. Jobbról szántók, balról új ültetésű szőlők, melyek sorai egészen a Vértes oldaláig felfutnak. A Mórhoz tartozó Árkipuszta házai után a kanyarok sűrű egymásutániságából előbukkan egy kedves kis falu, mely után elfogy Fejér megye, hiszen az út Komárom-Esztergom megye felé siet. Ám, aki ezt az irányt követi, az csak megkarcolja a felszínt, mert Pusztavám sokkal több, mint amit ez a megyéken átívelő út követése láttatni enged.

Ha lelassítunk, megtudhatjuk, hogy olyan településen járunk, amit már a XV. század hajnalán is megemlítenek az írásos emlékek. Olyan földet tapos a lábunk, melynek egykori lakosait vagy elzavarta, vagy kiirtotta a török, de egyben olyan vidéken vagyunk, ahol egy új kultúra markai szórták szét a szorgalom és a szakértelem magvait, ugyanis svábok érkeztek a sűrű erdőkkel borított területre. A lábukat megvetették, de a munkát sohasem, így a szőlőművelésre leginkább alkalmas lejtőkről termelték ki elsőként a fákat.

Az ily módon lerakott alapokon nyugszik ma is a település, hiszen továbbra is jelentős a fakitermelés és nem mellesleg a történelmi, Móri borvidék szerves része Pusztavám. Azóta sok minden változott, sok generáció felnövekedett, majd távozott, átadva a helyét új nemzedékeknek és máshonnan beköltözőknek.

Ám valami nem változott, és ez a sváb emberek szorgalma és a hagyományokhoz való ragaszkodása. A mai napig minden eseményen felzeng a Pusztavámi Német Nemzetiségi Fúvószenekar hangszer­arzenálja, miközben büszkék a helyiek hagyományőrző dalaira, táncaira, népviseleteire, melyet a szintén pusztavámi kórus és a táncegyüttes mutat be, nem beszélve persze a kiváló helyi borral fűszerezett vendégszeretetére. De itt nem fecseg a felszín, és hallgat a mély, ugyanis a föld alatt is értékek sorakoztak.

A nyolc éve bezárt Márkushegyi Bányaüzem 1981-ben kezdte meg működését, és lett az oroszlányi szénmedence legnagyobb bányája, melynek akár fél kilométeres mélységeiből több mint 44 millió tonna szenet hoztak a felszínre az évek során.

Ezt a föld alatti birodalmat három függőleges aknán és egy lejtős aknán keresztül lehetett megközelíteni. Márkuson nemcsak a kitermelt, majd osztályozott szén közlekedett a vágatokban gumihevedereken, hanem a mélybe igyekvő, vagy a hazafelé tartó bányászok is. A bor és a fa mellett tehát a szén is adott munkát, megélhetést a település lakosainak, akik közül sokan vállalták a veszélyes, ám jól fizető munkát. Pedig volt mitől tartani.

Pusztavámon történt Magyarország történetének egyik legsúlyosabb sújtólégrobbanás miatti bányakatasztrófája, 1982. június 22-én. Egy viharos éjjelen áramszünet miatt állt le a szellőzés a föld alatt, ahol 94 bányász imádkozott szabadulásért a szinte tapintható sötétben. Amikor elhárították a műszaki hibát, és újra felgyúltak a föld alatt a fények, a felgyülemlett metánt lángra lobbantotta egy szikra és 33 magyar, valamint 4 lengyel lámpás karbidlángja már nem gyúlt ki többé. Ők már nem kívántak társaiknak Jó szerencsét! A bezárt bánya nem csúfítja el a vidéket, hiszen a terület helyreállítása 2018-ban lezárult.

Ám van pár mélység a település másik végében, ami varázslatossá teszi a kirándulók elé táruló látványt. Az egyik szakadék falai vakítóan fénylenek, miközben fiatal fák próbálják meghódítani a kavicssivatagot.

A másik mélységét a tájsebet kitöltő víz különleges árnyalata mutatja, melyben gyakran tükröződik a még sötétebb erdő sziluettje. A Lépa-kúti horgásztó és a hozzá közeli Festékgyári-­tó közkedvelt úti cél horgászbottal és anélkül is. De nemcsak a környék hegyei, völgyei és a föld mélye rejteget értéket Pusztavámon, hanem a közösség is, mely egyszerre több területen is pezseg, hiszen a zenekedvelőket a fúvósok hangszerei, a szőlőtermesztőket, a borosgazdákat a hegy aranyának szeretete, a fiatalokat pedig a gazdag, minden korosztálynak lehetőséget biztosító sportélet köti össze. Ebből a sorból kihagyhatatlanok a kirándulók, illetve a vadászok, akiket az erdők szépsége, a vadak sokasága csal a vidékre.

Számukra ideális bázis Pusztavám egyik legkedveltebb épített öröksége, a nemrégiben felújított Malomerdő Panzió. A huszadik század legelején a móri és pusztavámi erdők, így a vadászház helyén álló malom is özv. Trattenberg Frigyesné tulajdonában volt, ám egy bírósági ügy kapcsán Haggenmacher Oszkár kezébe került. A férfi szenvedélyes vadász lévén vadászházzá alakíttatta át és 1938-ban kibővíttette. Ekkor készült az épület keleti oromfalán a malmot ábrázoló kép, mely a mai napig eredeti formájában megtalálható.

A Malomerdő Panzióban nem csak szállás, meleg étel és pinceborozó vár a fáradt vándorra, ugyanis akár 80 fős konferenciák, csapatépítő tréningek, meetingek, oktatások, céges események és különféle családi rendezvények lebonyolításához is helyszínt tudnak biztosítani, miközben odakint fa játszótér, streetballpálya, focipálya, kerékpárok, csocsó és biliárd várja a sportolni vágyókat. A valaha volt kastély udvarán álló mesebeli vízeséstől 7 km hosszú tanösvény, valamint 18 km hosszú lovaglópálya indul. 
 

A falu ölén otthonra leltek a beköltözők

A településen két és félezer lélek éli mindennapjait, és a számuk egyre gyarapodik, hiszen minden megvan itt, amire szüksége lehet egy családnak.

Magda Györgyöt a sport szeretete hozta a településre, ugyanis egy móri focicsapattól igazolt a pusztavámi alakulathoz. Mint elmondta: – Feleségem itt volt varrónő, így mi itt kezdtük el közös életünket két évtizede. Családszerető falu, jó szomszédaink, barátaink lettek itt, így mi már pusztaváminak valljuk magunkat. A Szőke-hegyre gyakran felmegyünk és az mindig egy valódi felfedező túra.

Ungerné Fél Irén úgy fogalmazott: – Itt már egészen kis korban átadják a gyerekeknek a német nyelvet, a hagyományokat és azok tiszteletét. Érkezésem után engem az emberek szeretete ejtett rabul, mert az első pillanatban befogadtak, annak ellenére, hogy betelepült vagyok. A falu gondos, takaros, rendszerető és bár én a Felvidékről érkeztem, számomra Pusztavám olyan, mintha hazajöttem volna.

Ribárszki Ákos szerint Pusztavám egy barátságos település és ezt személyesen is megtapasztalhatta, hiszen 2013-ban került ide az Alföldről. Az evangélikus lelkész elmondta: – Akkoriban nemcsak egy számomra idegen tájegységbe, de egy kultúrába csöppentem bele. Az elmúlt években nagyon megszerettük a közösséget, a gyülekezet tagjait és főleg a sváb embereket, akiknek szorgalma, kitartása, precizitása és vendégszeretete példás.