Az én kedves kis falum - Mány

Régészeti leletek tanúsága szerint a környék már az ókorban is lakott volt. Az Árpád-korban és később több birtokos kezén is megfordult Mány, amely egészen a 18. század elejéig Veszprém megyéhez tartozott. A legjelentősebb régészeti lelet 1974-ben került elő: egy ház alapozása közben agyagkorsóban 2633 darab középkori ezüstérmét találtak. Az érméket vélhetően 1490-ben rejtették a földbe, amikor Mátyás halála után a trónért folyó küzdelemben Miksa német-római császár errefelé vonult át, hogy megostromolja Székesfehérvárt. A falu aztán a török időkben a szomszédos Őrssel együtt teljesen elpusztult.

Amikor 1696-ban Batthyány Ádám Kurtz János Ignác magyar kamarai tanácsosnak átengedte a birtokot a földesúri jogokkal együtt, kikötötte, hogy az elhagyott telkeket új lakosokkal kell betelepíteni. Ekkor kerültek a Sajgó-patak egyik oldalára magyar reformátusok, míg nem sokkal később a betelepített katolikus németek a másikra. Innentől datálódik a „folyón innen, s a folyón túl” kifejezés, ami arra utal, hogy a falun belül hosszú ideig fennálltak az ellentétek, amelyek – azt mondják – többször összetűzésbe, bicskázásba torkolltak. Ennek ellenére az idők folyamán szépen fejlődött és gyarapodott a község: 1938-ban már 2523 fő élt Mányon, amely virágzó, fejlett faluképet mutató, szinte mintaszerű parasztközségként működött. Ekkor nyitották a falu határában a kőbányát is.

A II. világháború és a szovjet katonák érkezése a falut alaposan megviselte, s még évekig nyomuk maradt az eseményeknek. Mány körül több mint 10 ezer aknát szedtek fel, és 170 kilőtt páncélost takarítottak el. A határban lőállások és mintegy 45 kilométer hosszan futóárkok, tankcsapdák álltak. Mára ezek eltűntek, az elesett német, szovjet és magyar katonák, valamint a polgári áldozatok nevét a Melocco Miklós készítette világháborús emlékmű őrzi. Szomszédságában 1996-ban avatták fel a rendszerváltás utáni miniszterelnöknek, Antall Józsefnek a köztéri szobrát. Az elsőt Magyarországon.

A református templom mellett kialakított parkban található az 1956-os emlékkő, a kommunista diktatúra által meghurcolt gazdáknak emléket állító kopjafák és az erdélyi testvértelepülés, Mezőbánd ajándéka, a székelykapu. Érdekessége, hogy az alatta elhelyezett kőtáblára a kőfaragó rosszul véste fel a települések GPS-koordinátáit, amelyet aztán csak átnyilazott. Talán nem volt már ideje új táblát vésni. Mányon van még emlékkövük a cigányzenészeknek, emlékhelye a be-, illetve a kitelepítésnek, a kálváriadombon pedig a kommunista időkben felrobbantott feszületek helyett új betonkeresztek állnak.

Érdekes módon olvasóink itt nem egy építészeti emléket jelöltek meg a településre legjellemzőbbnek, hanem egy helyet a Petőfi és a Rákóczi utca kereszteződésében: a pagodát és környékét. Két évvel ezelőtt Kell ide egy hely! mottóval a község vezetése a helyi fiatalok bevonásával indított projektet. A cél egy olyan közösségi tér létrehozása volt, ahol a fiatalok összejöhetnek, beszélgethetnek, jól érezhetik magukat együtt. Így született meg a pagoda a falu közepén, a buszmegálló tövében, ahol leülhetnek, van tető a fejük felett, körülöttük virágok, este a világítás és természetesen az ingyenes wifi is biztosított. A hely kialakításában nemcsak ötleteikkel, de konkrét munkájukkal is segített a mányi ifjúság. Nem csoda, hogy a pagodában mindig van élet.

Mindenkinek van egy jó szava a másikhoz

Lapunk ezúttal is megkért három helybelit, mondja el, miért szeret a településen élni.

Gál Martin szerint a helyi ­fiatalokat a nekik szóló programok, így például a Kútvölgy fesztivál, a lovasnapok vagy az olyan közös projektek, mint a pagoda kitalálása és felépítése tartják össze. Mindemellett ott vannak az általános iskolához, a focipályához és a játszótérhez kötődő élmények is. A látványosságok közül a kálváriadombot ajánlaná, ahol jókat lehet beszélgetni és kirándulni. 
 

Paizs Judit 20 éve költözött Mányra. Azért szereti a közösséget, mert mindenkinek van egy kedves szava a másikhoz. Mivel sokat fut és kerékpározik, a falu csodás környékét is szereti. Szívesen megy ki a kálváriadombra, illetve az 5 kilométerre lévő Nándorpusztára, ahová ki is lehet sétálni. Büszke a település szépen kialakított és rendben tartott központjára is. Azt mondja, a község az utóbbi időben sokat fejlődött, sok a fiatal, és az elmúlt években számos betelepülő is érkezett, ám szerinte mindenki szereti Mányt és az ottani közösséget. 

Id. Südi István Mányon született, 69 éve él a faluban, ahol nagyapja, apja is presbiter volt, ő és fia is az. A község sokat változott az elmúlt évtizedekben, ma már a pincesoron is rendes út van, nem kell térdig járni a sárban. 
– Nekünk mindenünk itt van – mondta arra a kérdésre, hogy felvetődött-e benne valaha, hogy elköltözik Mányról.