Falatnyi haditechnika : makettkiállítás Csőszön

Meglehet, csak roppant éles képzelőerővel rendelkezem, de mégis olyan érzés volt, mintha a kiállítás életre kelt volna. Ez fogadott a minap Csőszön, ahol a helyi orvosi rendelő mellett egy hétre makettkiállítás nyílt.

Odaérve a Csőszi Történelmi, Haditorna és Hagyományőrző Egyesület elnöke, Balázs Miklós köszöntött. Hirtelen azt sem tudtam, hova nézzek, elkapott a bőség zavara, ami nem meglepő, hiszen több száz hadi témában alkotott makett tárult elém. Így nagyon hálás voltam, amikor az egyesület elnöke felajánlotta, hogy tartana nekem egy tárlatvezetést, itt-ott bővebben mesélve arról, hogy mit látok. Az első asztalhoz lépve második világháborúból származó hadigépekkel találkoztam, de odébb voltak első világháborús példányok is. Tankok, katonai repülőgépek, vadászgépek, viking hajók, harckocsik, kétéltű páncélosok, felderítőgépek és torpedóvetők, ezeket bizony mind megalkották méret- és színarányosan úgy, mint ahogy egykoron festettek, csak persze lekicsinyítve. Megjelenítettek még olyan harctéri műveleteket, mint a normandiai partraszállás vagy a Margit-vonalon egy ütközet. Sőt, olyan nüansznyi dolgokra is figyeltek a makettkészítők az élethű ábrázolás fokozása céljából, hogy megjelenítsék egy katona próbálkozását, ahogy segélyhívást ad le, vagy a bajbajutottak hordágyon cipelését. De olyan jelenetet is láttam, hogy egy kigyulladt repülőgépből igyekszik kijutni a pilóta. Ezekhez időnként egy-egy történetet is fűzött, az utóbb említett kapcsán elmondta, hogy akkoriban rengeteg pilóta égett bent a gépében, csak azok tudtak kijutni, akik valahogyan kirúgták a pilótafülke ablakát. A konkrét harctéri események ábrázolása mellett az alkotók gondosan figyeltek arra is, hogy minden egyes apró felfestést, jelzést helyesen és valósághűen szerepeltessenek a makettjeiken. A tárlatvezetőmnek felcsapó Balázs Miklósnak is jó néhány makettje a kiállítás darabját képezte, megtudtam, hogy jó maga már több mint nyolcszáz makettet készített. Habár a mostani kiállításon nem volt azért annyi, de még így is több százra becsülöm a kiállított példányokat, amelyeket javarészt az egyesület tagjai, szabadbattyániak és egy fehérvári lakos készített. A típusukat, vagy ha úgy tetszik, gyártmányukat illetően volt köztük lengyel, német, brit, szovjet, magyar, olasz és amerikai is. Utolsó állomásunkként mutatott egy kis részletet arról, hogy hogyan készülnek ezek a makettek, egy szabványmintára rajzolt szárnyat láthattam, még a méretre vágás előtt. Roppant aprólékos munkának tűnt már maga a megrajzolása is, nemhogy a megalkotása. A látvány ugyanekkor magáért beszélt, valamennyi darab jól mutatta alkotója szenvedélyét, elhivatottságát és precízségét. A „tárlatunk” vége felé járva amolyan túlcsordult érzésem volt, annyi információt kaptam ugyanis, hogy csak kapkodtam a fejem, ügyelve, nehogy lemaradjak valamiről, de megérte.