A segélyszervezeteknek arra is van gondjuk, hogy a menekülők ne váljanak kizsákmányolás áldozatává

Miközben teljes kapacitással, sőt, már azt is túlszárnyalva dolgoznak az állami és a karitatív szervezetek, a segélymunkások az elmúlt időszakban azt is kénytelenek voltak észrevenni, hogy vannak, akik szívesen halásznának a zavarosban. Márpedig az emberkereskedelem jelensége bár sokak számára láthatatlan, annál virágzóbb üzletág sajnos hazánkban is. A menekültként hozzánk érkezők az átlagnál is jobban ki vannak szolgáltatva a sok jószívű ember árnyékában meglapuló bűnözőknek, ezért a szakemberek szórólapokon figyelmeztetik a legfontosabbra azokat, akik rövidebb vagy hosszabb ideig nálunk keresnek menedéket. A leírtakat a segítőknek is tanácsos megismerniük. A segélyszervezetek munkatársai a határokon és országszerte segítik a menekülteket ma már azzal is, hogy leszögezik: szolgáltatásaik – a szállás, az utazás és az étkezés – ingyenesek. Arra hívják fel a figyelmet, senki ne fogadjon el olyan felajánlást, amelynek során valaki mégis pénzért, vagy munkáért kínálna szállást. Tanácsos meggyőződni arról, hogy akitől a menekülő a segítséget elfogadja, kapcsolatban van-e valamelyik segélyszervezettel, vagy hatósággal. Senki, soha ne adja ki a kezéből az útlevelét, vagy más személyazonosító igazolványát, csak akkor, ha azt a hatóság embere kéri, és mindig legyen jelen, ha hivatalos ügyét intézik. Mindenki körültekintően fogadja az állásajánlatokat: legyen gyanús, ha valaki könnyű és jól jövedelmező munkát ígér, miközben nyelvtudásra, szakképzettségre nincsen szükség. Fontos az írásban megkötött – és megértett – szerződés, adjon gyanakvásra okot, ha sürgetik az aláírást. Nem tanácsos megbízni olyan személyben, aki látványosan sok pénzzel rendelkezik, de nem tudni, mi a foglalkozása, vagy csak fiatal lányokat akar elszállásolni.