A háború híre a lélekben: pszichológust kérdeztünk mit tehetünk gyermekeinkért a jelen helyzetben

Amint a televízió előtt ülve vagy a rádiót hallgatva gondolatban átlépünk a határon, megyünk a kátyús utakon, látjuk a hatalmas sort, a bőröndjeiket vonszoló, csomagjaikat cipelő családokat, a kisgyerekeket, a tolókocsis kislányt, megdöbbenünk. Látjuk a robbanásokat, a holttesteket, halljuk a félelem szavait: ez még a felnőtteket is megviselheti. Minden háború legártatlanabb áldozatai a gyerekek. De azok a kislányok és kisfiúk is, akik nincsenek a harcok közelében, s csak a hírekből értesülnek arról, hogy számukra megmagyarázhatatlan módon felfordult a világ. 

A Velencén élő Jámbor Emma Borbála pszichológus arra a kérdésre kereste a válaszokat, mit tegyenek azok a szülők, akik úgy érzik, gyermekük nehezen képes feldolgozni azokat a híreket, amelyek a rádióból, a televízióból, a közösségi médiából feltartóztathatatlanul zúdulnak rájuk mostanában. 

– Adjunk teret, és kérdezzünk: kitől miket hallott? Mit látott? Mit ért a helyzetből? Milyen érzések kavarognak benne? Mitől fél? – tanácsolja Borbála. – Legyünk mi az orientációs pont, a gyermeket biztosítsuk arról, hogy ha valami olyan történik, ami őt is érinti, azt tőlünk tudja majd meg. Elmagyarázhatjuk, hogy ilyen helyzetekben sok a találgatás és a rémhír, így sokfélét hallhat, ezért arra bátorítsuk, hogy tőlünk kérdezzen. 

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy lehetőleg ne a gyermek jelenlétében hallgassuk-nézzük a híreket, de legyünk őszinték, nyíltak, és az életkornak megfelelően válaszoljunk a kérdésekre. 

– Ne árasszuk el gyermekünket felesleges részletekkel, hiszen az csak a szorongást növelheti – húzta alá a pszichológus. – Biztosítsuk a gyermeket afelől, hogy bármilyen érzései támadnak, szülőként mi el tudjuk őket fogadni, és képesek vagyunk hordozni. Természetes, ha felnőttként bennünk is szorongás támad most a kialakult helyzettel kapcsolatban, és ezt be is lehet vállalni a gyerek előtt. Jó alkalom ez arra, hogy modellezzük, hogyan lehet egészségesen megélni, kifejezni, kezelni a rendkívüli, nehéz érzéseket. – Lássunk túl a viselkedésen! 

A regresszió – egy már meghaladott fejlődési állapotba való ideiglenes visszaesés – ilyenkor természetes lehet: például az evés, alvás, érzelemkezelés terén jelentkezhetnek viselkedéses tünetek. Ezekkel legyünk megértőek, lássunk túl ezeken, tegyük fel magunknak a kérdést: milyen érzelem bújhat meg a gyermek viselkedése mögött?

– A legkisebbek is megérezhetik, hogy „valami van”, ha máshogyan nem, a mi nyugtalanságunkon keresztül. Sokat segíthet a korábbinál több közös játék és rajzolás, amelynek során teret engedhetünk a közös feldolgozásnak. Kicsit több lehet az összebújás, és megengedhetjük azt a bizonyos „lééégyszi, csak méég egyeeet” esti meséket is. Néha a legegyszerűbb megkérdezni: szerinted mi segítene, hogy megnyugodj? Mit tudnánk ma másképp csinálni, hogy nagyobb biztonságban érezd magad? A megoldás nagyon sokszor ott van a gyerekekben: szavaikban, ösztöneikben, rajzaikban, ötleteikben, a gyógyító fantáziájukban és a játékukban. Érdemes hallgatnunk ezekre.