2022.02.23. 15:30
Mindhalálig szolgálat: aki egyszer katona volt, az világéletében katona marad
Oláh László nyugalmazott alezredes, a katonai emlékpark szakmai igazgatója, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör fehérvári szervezete ifjúsági tagozatának vezetője a minap 60 éves lett.
Oláh László a békefenntartók emlékműve előtt a február eleji megemlékezésen
Forrás: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap
Miként telt el ez a 60 év?
– Ha egy szóval kell összegeznem, azt mondom, tartalmasan. Gyermekkoromtól mostanáig keveset unatkoztam. Vagy a parancsnokaim adták a feladatot, vagy magam kerestem és találtam meg. Fiatalon elveszítettem nagyapáimat és édesapámat, ezért nem volt 60 éves példakép előttem, és a hadsereg sem a 60 évesekről szól. Fiatalon az úttörőmozgalom volt az a közösségi tér, amelyben megtaláltam a helyem. Sportoltam is, de mindig a közösségi tevékenység volt nálam az első. Sokat jártam gyerektáborokba, és ez a mai napig olyan szinten van rám hatással, hogy 1997 óta minden nyáron vezetek honvédelmi tábort.
Ez most a KEMPP-ben a hazafias ifjúsági nevelés bástyája?
– Így van, az emlékpark életében nagyon fontosak a honvédelmi táborok és a napközis honvédelmi táborok.
A fiatalok mennyire érdeklődőek?
– Ha helyes módszerekkel közelítünk, jó dolgokat mutatunk, a fiúknál, de a lányoknál is érdeklődésre tarthatunk számot. Honvédelmi gyermektáboraink résztvevőinek fele lány, ott vannak velünk, hiszen nekik is részük lehet a haza védelmében. Ha nem is fegyverrel, de más jellegű tevékenységek során feltétlenül: láttunk erre nagyon szép példákat.
A gyerekekkel való foglalkozás mellett melyik az a terület, ami a szívéhez közel áll? A békefenntartás?
– Jól érzett rá, hiszen személyes érintettségem van. Több alkalommal vettem részt a balkáni békefenntartásban, és ez olyan lelki kötődést alakított ki bennem, amely még most is mélyen érint, és komoly erőket tud megmozgatni nálam. Épp most, februárban szerveztük meg a 125. évfordulóját a békefenntartás kezdetének. Ittlétem idején „szerettem bele” az 1848–49-es szabadságharc és az első világháború történéseibe. Akkor is le akarták győzni az ellenséget, meg akarták nyerni a csatát, de nem voltak aljasak, nem voltak tisztességtelenek. Ezen emberi értékek felelevenítése példa kell, hogy legyen a gyerekek előtt. De fontosnak tartom a képzőművészetet is, korábban a Honvéd Kulturális Egyesület titkáraként számtalan alkotótábort szerveztem és nyitottam meg. Nagyon jól lehet a katonakultúra eszközeivel az összkultúrát, a kultúra eszközeivel a hadtörténelem bemutatását szolgálni.
Hiányzik a csapatszolgálat? A fegyelem, a fegyver szaga?
– Aki egyszer katona volt, az világéletében katona is marad. Bár már egyre nehezebben hajolok le a surranóért, de még legutóbb is örömmel vettem fel önkéntes műveleti tartalékosként az egyenruhát. Éppen a napokban lettem részben obsitos.
Katonaként mit szól ahhoz, ami az ukrán–orosz határon történik?
– Remélem, a józan ész erősebb, mint a gazdasági-politikai érdekek halmaza. Azonban a történelem éppen arról szól, hogy nem mindig a józan ész és a többség akarata érvényesül. Sajnos a mai körülmények között kevés rosszindulatú ember is elég ahhoz, hogy a józanul gondolkodó többség életét felborítsa. Múltunk 3200 évéből, amit jobban ismerünk, alig több mint 250 olyan év akadt, amikor sehol nem volt háború. És ez nem a legutóbbi évszázadokban jött össze. Nekem nincsenek háborús rémálmaim, pozitív emberként hiszek a békés rendezésben, de bőven láttunk példákat arra, amikor ez nem sikerült: elég csak a Balkánra gondolni.
Mikor nyit a katonai emlékpark, nemzeti emlékhely?
– Március 9-én lesz a hivatalos évadnyitónk, immáron a tizenharmadik. Nagy szeretettel várjuk a látogatókat. Hiszem, hogy a közelmúltban csapatunk szakmailag és módszertani szempontból is erősödött, és nagyon sokat szépült a létesítmény. Ilyen élményszerű formában, ennyire koncentráltan csak nálunk lehet katonatörténelmünk elmúlt 175 évével találkozni.