Lett volna megoldás a csákvári cserediák helyzetére

Nem tisztünk az ügyben igazságot tenni és kideríteni, ki és miben hibázott, ezért Boros Ákosnak inkább a program működésére vonatkozó kérdéseket tettünk fel a konkrét esetből kiindulva. Ha emlékeznek rá, Péter hazaérkezése után tudta meg, hogy az előző tanévben egy francia cserediák lakott a lublini családnál, aki szintén eljött tőlük három hónap után. Jogos a kérdés: az AFS vizsgálja-e a rendszerükbe kerülő, önkéntes fogadó családokat, kér-e róluk utólag értékelést azoktól a diákoktól, akik náluk éltek? 

– Igen, mindig, bár leginkább azt vizsgáljuk, a család mennyire nyitott egy új családtag befogadására. Az AFS számára nem kiemelt szempont a családok anyagi és lakhatási körülménye, nem elvárás a saját szoba. Hozzáteszem, családjaink 75 százaléka többször is fogadott cserediákot. A szóban forgó család is ezek közé tartozik. Az, hogy egy diák nem tölti ki a tanévet egy családnál, önmagában nem jelenti, hogy a család alkalmatlan lenne cserediákok fogadására – mondta Boros Ákos, akit arról is kérdeztünk, kapnak-e anyagi támogatást a fogadó családok? 

– Nem. A családok önkéntesek, nem kapnak pénzt, hogy a fogadott diáknak tíz hónapra szállást, ellátást biztosítanak. Az európai partnerszervezetek között csak két kivétel van, de Lengyelország nem tartozik közéjük. Egyéb támogatás létezik persze. Magyarországon a fogadó családoknak havi 10 ezer forint étkezési támogatást adunk a fogadott diák ellátására, vagy az iskolai étkeztetését fizetjük ki. Ezt azonban – belegondolva, hogy egy tinédzser mennyit eszik – nem nevezném ellenszolgáltatásnak. Lengyelországban sem kapnak a családok érdemi anyagi támogatást. Egy biztos, cserediákot fogadni nem „üzlet”. 

Mint írtuk, Péter szerint az úgynevezett őrangyala – egy 20 éves, lengyel önkéntes lány –, akihez problémák esetén is fordulhatott, nem segített neki. 

– Az őrangyalok jellemzően kortársak, akikkel a tinédzserek sokkal jobban megértik egymást. Ezeknek az önkénteseknek a jó része – legalábbis a magyar AFS-gyakorlat szerint – már maga is volt külföldön, vagy a családja több cserediákot is fogadott, ebből kifolyólag érti a rábízott fiatal helyzetét. Ugyanakkor nem az őrangyal az elsődleges felelős a külföldi diák biztonságáért, jóllétéért, ő csak támogatja, segíti, ha valamilyen gondja adódna. A felelős személy mindig a körzetelnök, illetve az AFS országos irodája, ők tudnak tevékenyen lépni egy-egy probléma megoldása – mondjuk egy új fogadó család keresése – érdekében – válaszolt a nemzeti igazgató. Hangsúlyozta, küldő szülőként ezekre a felnőttekre, illetve az irodára kell támaszkodni, ha baj van: – A külföldre érkező diák mindig rendelkezik a szükséges nevekkel, elérhetőségekkel. Péter is ismerte a lengyel AFS illetékes kollégáját a közösségi hálón keresztül, a helyzetet mégsem az ő bevonásával, hanem az őrangyallal és a családdal igyekezett megoldani. Igaz, nem minden esetben egyszerű eldönteni, hogy egy adott probléma, vagy helyzet belefér-e még az őrangyal által megoldható kategóriába, vagy magasabb szintű intézkedést kíván. Amire az AFS Magyarország tudomást szerzett Péter ügyéről, már eléggé elmérgesedett a helyzet. Új család kereséséhez időre lett volna szükség, ám a szülők néhány nappal azután, hogy jelezték nekünk a problémát, Petit hazahozták. Döntésük nem róható fel az AFS-nek.

A Füzes család rengeteg pénzt „bukott” azzal, hogy fiuk hazajött – vetettük fel. 

– Nem szeretném az egész éves program árát tételekre lebontva felsorolni, de egyet konkrétan említek: komoly baleset- és betegségbiztosítást kötünk minden kiutazó résztvevőre, ami nem kevés pénz. Tény, hogy a költségeink jó része függetlenül attól, hogy végül a diák mennyi időt tölt külföldön, már a program megkezdése előtt felmerül, de az is igaz, hogy ha a szülők a program vége előtt úgy döntenek, hogy hazahozzák a gyermeküket, az AFS nem fizet vissza a részvételi díjból.