2022.02.05. 11:30
Az én kedves kis falum - Tordas
Székesfehérvárról Budapestre autózva az M7-es martonvásári leágazójától néhány kilométer és két nagy kanyar után Tordas egyik legszebb és talán legrégebbi utcáján találjuk magunkat, mely a Szent László-patakkal párhuzamosan fut.
A Sajnovics-kastélyt sorsára hagyta tulajdonosa, pedig Tordas legszebb és legvonzóbb látványossága lehetne
Forrás: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap
A ma már kétezer főt is meghaladó lélekszámú település korai történetéről kevés írásos dokumentum maradt fent, de régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a terület már a bronzkorban is lakott volt. Előbb kelták lakták, majd a római Pannonia provincia részévé vált. A Tordasra vonatkozó első ismert írásos utalás 1270-ből való. Ebben az időben a Thordos néven említett település birtokosa a Nyulak-szigeti (ma: Margit-sziget) domonkos rendi apácakolostor volt. A település aztán az évszázadok folyamán számos birtokos kezében megfordult, akik közül a Sajnovicsok, a Batthyányiak és a Dreher család az ismertebbek. A török hódoltság idején Tordas, ellentétben számos más településsel, nem néptelenedett el, sőt a 16. században viszonylagos fejlődésnek indult. Lakói csak később, a 15 éves háború idején hagyták el a falut, amelyet a törökök kiűzése után telepítettek újra. Tordasra a Rákóczi-szabadságharcot követően Sajnovics Mátyás hozott a felvidéki vármegyékből evangélikus vallású telepeseket. Az új falu a régitől odébb épült fel. A betelepülők 1713-ban hozták létre a tordasi evangélikus egyházközséget, és emeltek maguknak templomot, amely ma is áll. A tótok emlékét őrzi a tájház is, amelyet régi tót parasztházak mintájára terveztek meg, és újonnan építettek fel, mivel a kilencvenes évekre a községből eltűntek az eredeti házak.
Ma is látható viszont a Hangya Szövetkezet több épülete. 1938-ban Tordast választották ki, hogy dán mintára az ország első Hangya Szövetkezeti mintafaluja legyen. A szövetkezet építette a falu majdnem mindegyik, ma is működő középületét – a kultúrházat, a vendéglőt, a Fajtakísérleti Állomást, az orvosi rendelőt, a posta és a tornaterem épületét is. A mintafalu megvalósítását a háború keresztülhúzta, de a Hangya felirat a művelődési házon ma is megvan, előtte pedig ott áll Balogh Elemérnek, a Hangya egykori ügyvezető igazgatójának, később elnökének szobra. A szövetkezet hívására érkezett Tordasra, majd lett a mintafalu igazgatója Cseh Tamás, zeneszerző, énekes és előadóművész édesapja is. A család 1956-ig élt a faluban. Ugyancsak a szövetkezeti időkben emelték a község másik híres szülöttének, Sajnovics János csillagász, matematikusnak az emlékére a kastély és a katolikus templom közelében a díszkutat és a szobrot.
A kastély, amely mára leromlott állapotba került, de amelyet olvasóink így is Tordas legjellegzetesebb épített örökségének választottak, sajnos nem látogatható. Pedig szép és érdekes színfoltja lehetne a településnek. Feltehetően Sajnovics Mátyás építtette a 17–18. század fordulóján. A család férfiágának kihalása után, 1875-ben Dreher Antal vásárolta meg. Ekkor kapta az épület a ma is látható romantikus és eklektikus formákat, valamint a Tudor-kor formaelemeit felhasználó külső képét. Legillusztrisabb vendége az 1930-as években György walesi herceg volt, aki később VI. György néven uralkodott Angliában. A II. világháború után az épületben előbb úttörőtábor volt, majd az Aranycsapat edzőtáborát alakították ki. 1958-tól a Fővárosi Tanács szociális otthonaként működött, az épület jelenleg is a főváros tulajdonában áll, bár évtizedek óta üres (a cikk írásának időpontjában területén éppen filmforgatás zajlott). Az elmúlt években többször is megpróbálták eladni, de vevő eddig nem akadt rá. Vélhetően nem a vételi ár, inkább a felújítás költségei riasztóak.
Lássuk meg a lakóhelyünk szépségeit!
Lapunk ezúttal is megkért három embert arra, mondja el, miért szeret ebben a faluban élni.
Az Erdélyben, székely családban született Téglás Lajos 30 éve költözött Magyarországra, 28 éve él Tordason. A faluban elsőként egy 120 éves parasztházba szeretett bele, amit meg is vásárolt. Innen járt a közeli fővárosba naponta dolgozni. Szereti a tordasi embereket, akik becsülik, tisztelik, segítik egymást, és szívesen időznek egymás társaságában, beszélgetnek, poharazgatnak.
Szakmáry Zoltán Budapesten született és nőtt fel, de mindig távol állt tőle a nagyvárosi lét. Amikor kiköltözött barátai Tordasra hívták látogatóba, megragadta a falu hangulata, a tágas telkek, a szépen rendezett főutca, a tiszta levegő. Gyakorlott túrázóként különösen szereti, bármerre elindulhat, minden kiránduláson újabb szépségeket lehet felfedezni, és akár őzekkel, vaddisznóval is összefuthat az ember.
Milichovszkiné Szalai Ilona több mint négy évtizede, pályakezdő óvónőként került Tordasra. Pályája során sok nagyszerű emberrel találkozott, akiktől megismerte a község múltját, és nekik köszönhetően részese lehet a jelennek. Úgy véli, az ősök gyönyörű helyet választottak. – A legfontosabb az életben, hogy ahol élünk, annak a csodáit lássuk meg, és ha messzire megyünk, legyenek gyökereink – fogalmazott.