Az én kedves kis falum - Előszállás

Innen jött tehát az „elő” és a „szállás” szó. Kacifántos múltat tudhat magáénak a település, ideérve a számos földtulajdonost, birtokost vagy épp rendet, akik éppen uralmuk alatt tartották.

Elsőként Szapolyai János ellenkirályról érdemes szólni, aki egy 1537. május 20-án kiállított oklevél szerint a Sulyok családnak adományozta a térséget, amit nem sokkal később, 1541-ben Habsburg Ferdinánd fegyveres erővel visszafoglalt, és a hadjáratban harcoló Horváth Ferencnek, Szarvaskő várurának adott. Két év múlva már a korona és a Podmaniczkyak birtokaként említik a környéket, de mindez persze csak névlegesen volt így, mivel ekkortájt már a török uralta a területet. 1575-ben már megint más birtokolta a térséget, méghozzá Miksa császár, aki a Thury családnak adományozta sok más lepusztult falu mellett az előszállási birtokot is. A törökellenes hadjáratok gyakorisága miatt azonban a Thury család úgy próbált könnyíteni anyagi terhein, hogy jelentősen megemelte az évi adót. Először duplájára, majd nem sokkal később ötszörösére emelte. Igen ám, de a lakosságnak nemcsak ide kellett adóznia, hanem a törökök felé is, így 1594-ben a kizsigerelt jobbágyok elszöktek.

Pusztán és elhagyatottan állt Előszállás majd három évtizeden át, mindaddig, amíg a rácok el nem kezdték benépesíteni. A falu aztán 1659-ben a zirci központú ciszterci rend kezébe került, de ekkor sem volt sokáig nyugalom, ugyanis a törökökkel vívott csatározások miatt ismét kiürült. Az újra visszatért ciszterciek kezelésében 1765-ben felépült a kastély, amely állandó lakhelyként szolgált az ideküldött szerzeteseknek. 1751-ben kápolnát, majd ennek helyére 1779-ben templomot építettek. Ebben az időben a falu már újra benépesült. 1814-ben az előszállási uradalom újra a zirci ciszterci apátságé lett, akik elérték, hogy a térség egyik legfejlettebb települése legyen Előszállás.

1928-ban községgé nyilvánították, és a nagyobb önállósággal beindult a társadalmi élet és az infrastrukturális fejlődés is. Szervezetek és társulatok jöttek létre. 1935-ben újabb templomot építettek, 1956-ra pedig felépült a 12 tantermes, tornateremmel rendelkező új iskolaépület.

Egy itt élő helyi, a 82 esztendős Gajdó András beszélgetésünk során úgy emlékezett vissza a 64 évvel ezelőtti iskolára, mint a valaha látott legmodernebb és legfejlettebb oktatási intézményre a környéken. Ő ugyanis az iskola felépülését követően nem sokkal érkezett friss tanítóként, hogy itt okítsa a kis diákokat. Néhány évvel később már művelődési ház és községi könyvtár is működött itt. 1990-ben átadták a kibővített óvoda új szárnyát. Az állami tulajdonba került rendház, vagy ahogy a helyiek nevezik „kastély”, 1765-ben épült, de 1950 és 1990 között nevelőotthonként üzemelt. Jelenleg sajnos üresen áll. Ezt az épületet szavazták meg olvasóink, a helyiek az Előszállást leginkább jellemző épített örökségnek. 

Egy település, amit mindenki másért szeret

Van, akinek ékszerdoboz rejtett kincsekkel, másnak maga az óceán, míg valakinek egy otthon, összetartó közösséggel. 

Elsőként Tábiné Nyúl Gabriellával találkoztunk a művelődési ház könyvtárában, aki szülőfalujaként tekint a 2200 fős nagyközségre: – Előszállás számomra olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Születésemtől fogva minden ide köt. Rengeteg látható és láthatatlan kincset rejt. Míg előbbi gyanánt a ciszterci kastélyt, az általános iskolát, az óvodát és a gulyamajori tavat említeném, addig utóbbiként az itt élő ügyes kezek gazdáit. Ők azok az előszállási lakosok, akik fúrnak-faragnak, horgolnak és festenek – meséli Gabriella.

A 82 éves Gajdó András lapunk kérésére emlékezett vissza az első pillanatokra, amikor a településre érkezett: – 64 évvel ezelőtt, még szinte gyerekként, 18 évesen azért jöttem ide, hogy az általános iskolában taníthassak. Éppen akkor kerültem ki a tanítóképzőről és elámultam attól, ami itt fogadott. Később szintén itt ismertem meg a feleségemet, akivel családot alapítottunk. Bár nem mondhatom, hogy tősgyökeres előszállási vagyok, de így gyüttmentként is azt vallom, számomra Ráckeresztúr az Ér és Előszállás az óceán – fogalmazott Bandi bácsi. 

Kanik Péter az ifjúsági klub vezetőjeként a közösségi összetartást említette: – Azért szeretek itt élni, mert összetartó közösség vagyunk, ami minden rendezvényen megmutatkozik. – Kérdésemre, hogy mit mutatna meg egy ide érkező idegennek a településükön, azt felelte, a tájházukat, mely bemutatja Előszállás történetet, illetve elvinné a cukrászdába és megkóstoltatná vele a híres rétesüket.