20 éve alakult a Honvéd Bajtársi Egyesület

Az ünnepségen a megannyi beszéd és elismerések átadása mellett szó esett a múltról, a jelenről és a jövőről is. Az elnök a kezdetektől indította a mesélést. Elmondta, hivatalosan 2002. február 1-jén alakult meg az egyesület, akkor még a következő néven: Honvéd Nyugállományúak Klubja Mezőfalva. Ekkor a jegyzőkönyv 14 főt rögzített tagként. Ez az évek során majdnem elérte a 70-et, végül 30-ra maximalizálódott az utóbbi néhány évben. Az első néhány esztendőben számos nehézséggel, szavaival élve kudarccal kellett szembenézniük és megküzdeniük. Voltak mélypontjaik, de kitartottak, erről árulkodik a fent említett létszámingadozás is. 

Céljukat tekintve úgy fogal­mazott, elsősorban tagjaik számára szeretnének tartalmas időtöltést biztosítani, de az érdekvédelem, a honvédhagyomány és a honvédelmi nevelés is fontos szempont működésükben. Ezen eszmét erősítette a Benkő Tibor honvédelmi miniszter gondolatait tolmácsoló beszéd is, mely a jubileumi ünnepségen hangzott el. – Két évtized alatt a bajtársi egyesület egyre aktívabban jelent meg a város életében, folyamatosan ápolva, továbbadva Sárbogárd gazdag honvédhagyományait. 

Hallhattuk: a nyugállományú katona az, aki lélekben sosem veszi le az egyenruhát, tevékenységével folyamatosan segíti a honvédelem ügyét és eszméjét – idézték a honvédelmi miniszter szavait. 

Majd áttért Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnokának köszöntőlevelére, illetve annak tartalmára. Ebben a parancsnok visszaemlékezett arra, hogy Sárbogárd ötven éven át szolgálta a honi légvédelmet. Ruszin-Szendi Romulusz háláját fejezte ki, amiért az egyesület tagjai elkötelezettek és elhivatottak a honvédelem iránt. Hozzátette, a figyelem, amit a bajtársak egymás felé tanúsítanak, követendő példa. Teszik mindezt úgy, hogy közben folyamatosan a nemzedékek közötti kapocs megteremtésén mun­kálkodnak. 

Végül beszélgetésünk vége felé járva a nyugállományú százados, Gál Sándor az elmúlt időszak nehézségeiről is szót ejtett. – A pandémia miatt szükségessé váltak a korlátozások, ez szinte teljesen visszaszorította a közösségi életet, ugyanis programjaink és eseményeink is voltak szép számmal. Nőnap, idősek napja, horgászverseny, évbúcsúztató, ezeket együtt szoktuk megünnepelni a tagjainkkal. 

A jövőre vonatkozóan úgy fogalmazott, hogy számos terv van a tarsolyukban, de ezekről csak akkor szeretnének be­szélni, ha már biztosan meg­valósulnak.