Nyolc perc, ami óráknak tűnik

2022.01.27. 14:00

A hősök köztünk élnek - Megszólalt a fehérvári boltban életet mentő férfi

Egy közös vonatozás előtt ugrott be Fináncz Imre csókakői polgárőr egy áruházba, hogy kisfiával vegyenek pár dolgot. Az indulásig húsz percük volt, ám úgy alakult, hogy az apa nem vett semmit, helyette megmentett egy életet.

Palocsai Jenő

Van, aki életet ment a vonatra várva

Forrás: A családtól

Hogyan került épp ön ebbe a sokak számára ijesztő, felelősségteljes helyzetbe?

 

– Budapestre indultunk a kisfiammal a 12.05-ös vonattal, ezért sietve mentünk be pár dologért háromnegyedkor egy áruházba, ahol a hangosbemondó arra kérte a vásárlóközönséget, hogy ha van közöttük orvos, az jelentkezzen, mert baj van a tejrészlegen. Orvos nem vagyok, és nem akartam, hogy a gyerek ilyen dolgokat lásson, így csak akkor indultam arra, amikor másodszor is bemondták, hogy ha valaki tud, segítsen. Már messziről láttam, hogy stabil oldalfekvésben van egy úr. A dolgozók egyike azt mondta, hogy a bajba jutott nem vesz levegőt. Tíz másodpercen át ellenőriztem, majd a gyereket egy eladóra bízva megkezdtem a mellkaskompressziót, miközben felvettem a telefonos kapcsolatot a korábban az áruházi dolgozó által már felhívott mentőirányítóval.

 

Ilyenkor sokan rosszul reagálnak, ön magabiztos volt?

 

– Heten álltak körülötte, de senki nem merte elvállalni az újraélesztést, ezért megkértem mindenkit, hogy álljanak arrébb, és akkor rátettem a kezem a szegycsontra, nekiálltam, éppen úgy, ahogy tanították azt a honvédségnél vagy éppen a jogosítvány megszerzése előtti tanfolyamon. Csinálni kellett, nem volt más lehetőség. Az úr halott volt. Nem volt légzése, se pulzusa. A bőre kékes-lilás, szederjes volt, az izmai, köztük a záróizmai teljesen elernyedtek, gyakorlatilag elengedte őt az élet. Jó döntésnek bizonyult, hiszen pár perccel később, egy nagyobb köhögést követően magához tért, és bár nem nyitotta ki a szemét, de lélegzett.

 

Mennyire volt lelkileg és fizikailag fárasztó?

 

– Nagyon fárasztó volt. Nagykabátban voltam, szinte elolvadtam, a szemüvegem már régen lecsúszott, a maszkban alig kaptam levegőt. Örömmel láttam, hogy megérkeztek közben a mentők, de arra kértek, hogy folytassam, amit elkezdtem, amíg ők minden eszközt előkészítenek. Így is lett, így amint tudták, átvették tőlem a feladatot, és mi így elindulhattunk a vonathoz, ám a kiérkező rendőrnek meg kellett adni az adataimat. A járőr megkérdezte, hogy honnan értek ehhez, és én mondtam neki, hogy polgárőr vagyok, de egyébként is tudni kellene ezt mindenkinek. Aztán végre el tudtunk indulni, bízva abban, hogy elérjük a vonatot, de utánunk jött az áruház egyik dolgozója, aki adott egy hatalmas bonbont, hogy a cég nevében megköszönje a segítséget.

 

Hogy érintették az események a gyermeket?

 

– Mikor végre kettesben maradtunk, próbáltam beszélni vele az esetről, annak ellenére, hogy kicsit még én is a hatása alatt voltam az eseményeknek, de nem volt rá szükség. Az ötéves kisfiam rám nézett, kinyújtotta felém az öklét és azt mondta, hogy szép munka volt, édesapa, büszke vagyok rád! Még azt is hozzátette, hogy: – Teljesen jól csináltad, ezt így kell, hiszen így szokták mutatni a tévében is. Szóval ő úgy kezelte, mintha teljesen hétköznapi eset lenne. Többet akkor nem is foglalkoztunk ezzel, hiszen siettünk a vo­nathoz.

 

 

Önnek is hétköznapi eset volt?

 

– Ez teljesen természetes dolog, hogy segítek azon, akin tudok, persze azért büszkeség is, hiszen kevés embernek adatik meg, hogy megmentsen egy életet. Utólag modellezve az eseményeket, 13 percig voltunk az áruházban és ebből talán 8 percet vett igénybe maga az újraélesztés. Amikor felértünk Pestre, felhívtam a kórházat, megkérdeztem, hogy mi történt az úrral. Mondták, hogy lélegeztetőgépen van, és a papírján az áll: újraélesztés mentette meg az életét.

 

Mit szóltak a helytállásához az áruházban a dolgozók, a vevők?

 

– Sajnos már az elején is rossz dolgokat hallottam a tömegből. Az első ránézésre nem túl jól szituált sérült piszkos, zöld kabátjában sokakat elijesztett. Volt, aki kézfertőtlenítőt keresett és volt, aki maszkot akart adni a földön fekvőre, de mondtam nekik, nem covidos, szívinfarktusa van. De még ennél durvább dolgok is történtek. Volt olyan vásárló, aki a körülmények dacára sem adta fel eredeti szándékát, és miközben zajlott az újraélesztés, megkérdezte, azért bejuthat-e valahogy a tejhűtőhöz? Ha lett volna időm és energiám, akkor megkérdeztem volna, hogy milyet szeretne? Másfeleset vagy inkább a 2,8-asat?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában