Piaci mézárus kapta idén a Nagy Kifli díjat Fehérváron

A Fehérvári Polgári Védegylet elnöke, Kaszás István fejéből körülbelül húsz esztendővel ezelőtt pattant ki az ötlet, hogy díjat alapít annak érdekében, hogy a kevésbé reflektorfényben élő székesfehérvári személyek is méltó elismeréshez juthassanak kiváló tevékenységük alapján. A nagyszerű javaslatot az egy időben a nemzeti emlékhely romterülete fölé helyezett „vashangár” és az őszödi beszéd utáni eseménysorozat idején is igen aktív civil szervezet tagjai elfogadták, és az eltelt évek alatt bolti eladó, postás, rendőr, ügyvéd, köztisztasági dolgozó, újságíró kapta meg a díjat és a vele járó oklevelet, valamint a hatalmas pékterméket. Ez egy olyan kifli, amely egyik végétől a másikig hetven centiméter hosszú, méltán nevezték el tehát az elismerést Nagy Kifli díjnak.

Az ünnepélyes átadása sajnos elmaradt a Nagy Kifli díjnak, de az elismerés értékét ez egyáltalán nem kisebbíti. 

– A Nagy Kifli díjat az elmúlt esztendőkben megkapta többek között Radetzky Csilla, Simonyi Gyula, a Tízes Huszárok Egyesülete, Kamarás Oszkárné, Zsigó Ferenc és mások is – idézte fel a történteket Kaszás István, a Fehérvári Polgári Védegylet elnöke. – Ez a díj nem csillag és nem is egy kereszt, hanem egy valóban megehető nagy kifli, egy olyan kifli, amelyik reményeink szerint az otthon melegét, a békességet és megelégedettséget jelképezi. Hiszen valahol erre vágyunk mi mindannyian, otthon lenni, ahol élünk, megelégedettségben és békességben egymással. Ezt az érzést pedig nem rajtunk kívül álló erők teremtik meg számunkra, hanem mi magunk. Például egy bolti eladó, aki a saját nevünkön szólít meg, amikor megérkezünk, egy mosolygós ügyintéző a zsúfolt hivatalban, egy hagyományőrző egyesület lelkes és önzetlen tagja, vagy éppen egy nagyon kedves mézárus néni a helyi piacon, aki már hosszú évtizedek óta reggel hat órától ott árulja kiváló termékét.

A Fehérvári Polgári Véd­egylet tagjainak a választása ebben az évben a kilencven­esztendős mézárusra, Fazekas Lajosnéra, vagy ahogyan Kaszás István is említi, „mindenki szeretett Sacika nénijére” esett. Az idős asszony már hosszú évtizedek óta árul mézet, ezért aztán nem csoda, hogy nagyon sokan ismerik. Heti öt napon át reggel hat órától már ott van a székesfehérvári piacon az asztal mögött. A civilek biztosak abban, hogy tisztességes és szorgalmas munkája mások számára is példaértékű. Akik jobban ismerik őt, sokat idézik a mondását: „Nincs ebben a mézben egy szem kristálycukor sem, mert tudom, hogy valaki az égből figyel bennünket.” 

– Reméljük, nemcsak figyel, hanem még sokáig vigyáz rá is – tette hozzá Kaszás István, aki csütörtökön személyesen nem tudta átadni az elismerést a piacon, pedig azt tervezték. A kitüntetett sajnos balesetet szenvedett, és jelenleg otthonában lábadozik: a székesfehérvári civil szervezet tagjai ezért – sokakkal együtt – ezekben a napokban egy emberként aggódnak érte.