2021.12.12. 13:25
Falusi disznótort tartottak Fülén
A mintegy 880 lelkes kistelepülésen falusi disznótorra volt hivatalos szombaton a helység apraja-nagyja. Munkanap lévén a délutáni estebédre szaporodott meg látványosan a létszám, de a reggeli, délelőtti tennivalókból is számos falubeli kivette a részét.
Szaporán haladt a munka – jobbról a második böllér uram, Pintér Gyula
Forrás: V. Varga József / Fejér Megyei Hírlap
Fülén, a művelődési ház hátsó traktusánál – amikor befutottam – az egyik hízót már éppen bontotta böllér uram, Pintér Gyula (alias Csusza) önkormányzati képviselő. A másik jószág is hamar a hastokra került az utánfutóról – a műveletet Kiss Róbert polgármester vezényelte le flottul.
A férfiemberek kint tevékenykedtek, míg bent az asszonyok már a zöldséget készítették elő a leveshez.
– A reggelin túl vagyunk, de maradt még a hagymás sült vérből – kezdte a kínálást Miskei Rita kulturális asszisztens, könyvtáros, de mire körülnéztem, Kovács Katalin, a nyugdíjasklub vezetője (egyébiránt a faluvezető párja) már a kezembe is nyomta a tányért, rajta a még gőzölgő különleges étekkel.
– Vizet! – hallatszott egy hang az üstök felől, s Katalin szaladt is intézkedni. Néhányan zrikálva megjegyezték: persze, vizet, amikor itt a kisüsti meg a forralt bor.
Forrás: V. Varga József / Fejér Megyei Hírlap
A mintegy 140–140 kilós hízók felajánlás nyomán jutottak főszerephez a hagyományőrző disznóvágáson. Amint megtudtam, böllér uram orjára bontotta a jószágokat, valamennyi segítője különösebb irányítás nélkül tette a dolgát szaporán.
– Faluhelyen volnánk – biccentett György Sándor, tősgyökeres fülei lakos –, szép is lenne, ha valakinek el kellene magyarázni, hogy mi is a dolgunk. Jónéhány disznótoron közreműködtem, régebben a rokonságnak is én vágtam.
Sándor aztán megosztotta velem a sertés két fő bontási módozatát: az orjára és a karajra való bontást. Az orjára bontás lényegében a jószág „kicsontozása”, a bordáktól fejszével elválasztott, egészben hagyott gerincoszlop az orja.
György Sándor (balra) az orjára és a karajra bontás lényegét is megosztotta a krónikással
Forrás: V. Varga József / Fejér Megyei Hírlap
A disznóvágások disznóölő Szent András napjától (november 30.) kezdődtek, és egészen februárig betartottak – magyarázták atyámfiai a falusi háztartásokban a tradíciót.
– Urak! – pöröltek az ablakból az asszonyok. – Hol a pecsenyének való? S a levesfőzésnek is nekiállhatnátok már!
– Feldolgozunk mindent – hangsúlyozta Kiss Róbert. – Kolbászt és májas hurkát töltünk, és kocsonya is készül. Az orjalevesre és a kóstolóra vendégünk mindenki, aki betér hozzánk. Jó étvágyat kívánunk hozzá! Ami megmarad, kiporciózzuk, és vasárnap ki is visszük az időseknek, a rászorulóknak. Addigra a kocsonya is megalszik…
A katolikus templomnál este fényfestéssel koronázták meg a napot, s meggyújtották az adventi koszorú harmadik gyertyáját. A vendéglátók a szépkorúak voltak.
