Az elzúgó golyó és a lélekharang

A Szent István Művelődési Ház udvarán tartotta a Tarsoly Ifjúságért Egyesület és az I. István Technikum a dallal és versekkel kezdődő megemlékezést, mely az első világháborúban elesett katonák előtt hajt fejet. Lovász Katalin iskolaigazgató beszéde után Gyóni Géza szobra elé vonultak a középiskolások és gyertyát gyújtottak azért a 49 fiúért is, akik ugyanannak az épületnek a diákjai voltak, mikor elszólította őket a haza, és sosem tértek vissza.

A Szent István Technikum diákjai az Ady E. utcai épület előtt gyújtottak mécseseket, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai koszorúztak.

A nagy háborúban mintegy négyszáz ráckeresztúri katona vett részt, a hősi halottak száma nyolcvannégy volt. A ráckeresztúriak idén már hetedik alkalommal csatlakoztak a 11–11–11 elnevezésű felhíváshoz. A hősi emlékműnél gyűltek össze az emlékezők, hiszen szinte minden család érintett volt a faluban. A ma élők már alig-alig emlékeznek, de a régi fotók sok mindenről tanúskodnak, s a levéltári kutatások révén is számos katonatörténet fellelhető. A helyiek fontosnak tartják, hogy mindezeket összegyűjtsék, rendszerezzék, hogy a fiatalabb generációk is halljanak a nagy háborúban harcolt ráckeresztúri katonákról. A megemlékezésen részt vettek az önkormányzat, az oktatási, közművelődési intézmények képviselői, általános iskolás diákok, magánszemélyek. A hatodik osztályos Dienes Regina verssel emlékezett, s elhangzott, milyen fontos a béke megőrzése, a háború elkerülése. Herkli Antal világi lelkipásztori munkatárs a hősök lelki üdvéért mondott imát a mécsesek lángjánál.