Ünnepi állománygyűlést tartott az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred

Oláh Emil ezredes, protestáns tábori lelkész ünnepi beszédében számos gondolatot fogalmazott meg az általa legnehezebbnek, legfájóbbnak, mégis legfelemelőbbnek tartott 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján. – Azok számára, akik átélték a felemelő napokat, majd a tragikus végkifejletet, akár otthon maradtak, akár emigráltak, nyilvánvalóan fontos, szép és egyben fájdalmas felidézni a történteket.

A késői születés kegyében részesültek számára a szabadság és a függetlenség lehetőségének eufóriáján túl azonban meg kell találni azt a fő gondolatot, ami összeköti őket ezzel az évszámmal – mondta, majd hozzáfűzte, a rendszerváltás óta mintha egyre kuszábbak lennének az ’56-hoz fűződő gondolatok, mintha az események értékelése körüli vitában éppen annak a politikai szabadságnak és nemzeti függetlenségnek a közösségteremtő ereje veszne el, ami a forradalom lényegét adta. Fel tudjuk-e ma még fogni ennek a kettőnek a fontosságát? – tette fel a kérdést. A történelem többször is megtanította nekünk, ha mi akarjuk hazává alakítani Magyarországot, akkor csak magunkra számíthatunk. Ennek fényében 1956 megünneplésének nagy a tétje: emlékezni, emlékeztetni, tükröt tartani és abba belenézni – fogalmazott a tábori lelkész.

Az állománygyűlés végén elismeréseket adtak át.