Újbarki almanap kemencés rétessel és almafröccsel

A szép parasztházat csak részben tulajdonolta a német nemzetiségi önkormányzat, ezért a községi önkormányzat eladta közös megállapodással, mondta el Schnobl Ferenc újbarki polgármester. Pályázzanak, szervezzenek, több a lehetőségük – s így is lett. Aki az ilyen házakat szereti, az újbarki svábházba azonnal beleszeret, az biztos. Nem vizes, frissen meszelt hófehér, nádtetős, belül régi bútorok, hátul fürdőszoba, az interneten szól a dél-tiroli Volkslieder, a németdalos-adó. A ládákban alma, meg ne sértődjenek a hitványka minősítésért, de a kicsi, zöld, többnyire hullott gyümölcs valóban nem piaci dicsekvésre alkalmas. Ám a leve, s a húsa fenséges!

Az újbarki német nemzetiségi önkormányzat elnöke volt tizenkét éven át a helyi születésű Pats Krisztina, német nyelvtanár, a hajdani német betelepültek lokálpatrióta leszármazottja. Tavaly találták ki az almanapot, mert mindenütt szőlőszüret és bál a hagyományos mulatság, itt más. Férje, Nagy Lajos a legkisebb asztali szőlőprésen nyomja ki a ledarált alma levét, hátul a kertben szerényen termi gyümölcseit a ki tudja hány esztendős almafa. Metzgerné Speier Katalina jelenlegi elnök is újbarki – Neudörfl a régi németek nyelvén -, a szári Napsugár Kindergarten vezető óvónője a gyerekekkel kézműveskedik az udvaron. A németet már újratanulva beszélik manapság, a leszármazottak nevei, a kis templom kövei, az emlékmű, a temetőbeli feliratok őrzik a múltat. Fiatalok is követik azonban az ősök útját, Krisztináék lánya a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata közgyűlésének tagja, fiuk a Saarer Musikanten együttes trombitása.

A maiak tudatosan ápolják a hagyományokat, hangsúlyozza Schnobl Ferenc, aki Mányról nősült ide. Ott is német nemzetiségi önkormányzat működik, Fejér megye egyik falva volt, ahol Mária Terézia óta németek éltek. Ungarndeutschen, így nevezik őket – s ott is a második világháború utáni erőszakos kitelepítések zavarták meg az évszázados együttélést. Kimaradt legalább két generáció anyanyelvi szintű nyelvhasználata, ám sok az emlék, amelyet ápolnak az ittmaradottak és a nem nemzetiségiek utódai. A házak, a tárgyi emlékek, a folklór megőrzendő kincs, vélik e helyeken. Újbarkon a mai hivatalos adatok szerint 464-en élnek, a szép, rendezett, hangulatos és csöndes község vonzó lakóhely, a lakosság számbeli növekedése is ennek köszönhető, véli Schnobl Ferenc. Vasárnap az idősek napját tartja az önkormányzat, ötvennégy meghívót küldtek ki hatvan éven felüli lakosaiknak. Ősszel több találkozót, közösségi összetartást szerveznek a népszerű, kicsiny településen.

A német nemzetiségi tájház udvarán felépített udvari kemence emeli a hangulatot, bár manapság újra divat a modern házak udvarán is kemencét építeni. A szőlőlugasnak új állvány készül, jövőre az almanapon az is ékessége lesz az udvarnak. Nyílik a kemenceajtó, Hollósy Mári néni Apfelstrudelt és Kirschmohnstrudelt nyújtott-töltött az almanap ünnepi fogásaként – almás és meggyes-mákos rétest. Mifelénk nem indián nyárnak mondják ezt az időt, hanem vénasszonyok nyarának. Édes, kicsi, mindentudó néniké, akik rétessel kínálják a fiatalokat.