Demján Sándorra emlékeztek Sárszentmihályon

Demján Sándorra emlékeztek abból az alkalomból, hogy egy éve parkot neveztek el róla, és szobrot avattak Sárszentmihály kapujában.

– Lenyűgöző pályafutásának első önálló vezetői állását a településen töltötte be. Az egykori Gorsium ÁFÉSZ sikereinek pedig – reményeim szerint – méltó követője a cégünk. Ezért határoztuk el, hogy az első igazán nagy Demján-alkotás helyszínén szoborral tisztelgünk emléke, munkássága előtt – fogalmazta meg Tibor Dávid, a Masterplast Nyrt. elnöke.

A frissen alakult Gorsium Emlékbizottság hívó szavára, a szoboravatás egyéves évfordulójára gyűltek össze az egykori áfészosok a településen. Az egész alakos szobornál – a kompozíció Kocsis Balázs szobrászművész alkotása – Demján Sándor özvegye, Lídia asszony, Pahola Géza, az emlékbizottság elnöke és a házigazdák nevében Tibor Dávid koszorúzott.

A koszorúzást megelőzően egy rövidfilmet is levetítettek, melyet a Főnök tíz esztendeje, a Corvinus Egyetem 300 hallgatója előtt tartott előadásából állítottak össze. Demján Sándor a világ üzleti szempontú jelenéről és jövőjéről pontos korképet (kórképet) vetített előre. Tehetséges jósnak bizonyult.

Az emlékdélután fehérasztal mellett folytatódott, az egykori munkatársak kötetlen beszélgetésével, múltidézéssel, a Főnök alakjának felelevenítésével. Szóba került egyebek mellett, hogy a múlt év tavaszán Pahola Géza a következőkkel fordult a krónikás felé: – Találkozzunk a Pokolban! Így esett a randevú helyszíne a szabadbattyáni étteremre, ahol a már említett Brückner István és Pahola Géza, no meg a tulajdonos Tolnai László órákon át mesélt Demján Sándor mindennapjairól.

Mondhatjuk talán, amint az orosz írók Gogol (a kijelentést, „Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő” Dosztojevszkijnek tulajdonítják), úgy az egykori áfészes munkatársak, pályatársak – egy máig meghatározó kereskedő és vendéglátós generáció tagjai – valamennyien Demján Sándor köpönyegéből bújtak elő.

Az emlékek nyomán azután könyv született – a címe: Demján Sándor Aki nyitott a lehetőségekre –, a mecénás Tibor Dávid elkötelezett bábáskodása mellett.

– A visszaemlékezések, a történetek, az anekdoták által szeretnénk bemutatni a szakembert, a vezetőt, a szívjó egyéniséget, és a személyes emlékek során megidézni az alakját úgy, ahogy a szívünkben, a lelkünkben él – hangsúlyozta már a legelején Brückner István.

Idézhető ikon; Diadalív helyett; Zűrzavar kora; Időkapszula; Egy irányba úton és útközben; A sikert kódolta belénk; A határokat feszegette; Anyarozs a sárvízi malomban; A Pokol Pince lovai; Bűnbeesés friss kenyérrel – villannak elő sorban az egyes fejezetcímek. És tovább: Szép emlékek szilánkjai; Katim, öltözz fel szépen!; A Csóri Csuka csodája; Életem sorvezetője; Slusszkulcs és szívlapát; A „csíkvári disznótoros”; Nyuszkó nyereménye; Megtaláltalak; Hajlíthatatlanul; A szobrászművész szikrája…