Fejérben már zajlik a szarvasbőgés – Így kerüljük el a baleseteket!

– Igen, mert ezek a magyarországi nagyvadfajok – erősíti meg Piros Edit gárdonyi vadász és preparátor. – Muflonról kevésbé esik szó, mert még kevés van belőlük, de a vadgazdálkodásnak köszönhetően egyre nő a számuk. Az ütközések oka, hogy az őzbak, a gím- és a dámszarvasbika az üzekedési időszakban a tesztoszteron és az adrenalin tombolása miatt szinte elveszíti a külvilággal a kapcsolatot, annyira a nőstényekre, őzek esetében a sutára, a gímek és dámok esetében a tehénre koncentrál. Szinte fejvesztve követik a sutát, a tehenet a párzási időszakban.

Piros Edit elmondta, az őzeknél ez annyiban más, hogy ők kergetőznek, ezért gyakori, hogy átrohannak az úton. Ők úgynevezett boszorkánygyűrűket szoktak leírni, miközben a suta nem adja könnyen magát. A gímeknél egy fiatalabb bikának egy-három tehene szokott lenni, de egy nagy testű, idősebb, erős felépítésű bika szinte „háremet” tart, egy egész rudlit, akár húsz-harminc tehenet is magáénak tudhat. A bikák pedig őrzik a teheneket, rudlijukat.

– Egy gímbika úgy építi fel magát, hogy a nyáron eltűnik, mert semmi mást nem csinál, csak dagonyázik, táplálkozik, készül a bőgési időszakra, pluszkilókat szed magára. A tesztoszteron és az adrenalin annyira hajtja őket a párzási időszak alatt, hogy erre oda sem figyelnek, szinte nem is táplálkoznak. Ha nyáron nem hizlalja fel magát kellő mértékben, akár el is pusztulhat.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy melyek a legveszélyesebb időszakok.

– Sok minden befolyásolja a bőgés intenzitását – folytatta Edit. – A gímszarvasok esetében minél hűvösebb az idő, annál intenzívebben figyelhető meg a bőgés. Augusztus 20-a után szokott az idő hűvösebbre fordulni, és az ország jobb élőhelyein, a Dunántúl délnyugati részén kezdődik meg először és ott is tart a legtovább, akár október közepéig a bőgés: Zala, Somogy, Vas, Tolna és Baranya megyékben. Ez végighalad az ország középső részén, az alföldi vidékeken az északi tájegység felé. Fejérben egy hete kezdődött meg körülbelül és nagyjából 25-éig tart a legfőbb bőgési szezon, ez a legintenzívebb időszak. Ilyenkor az eddig nem látott bikák is felbukkannak, és kora délután indulnak meg és másnap délelőttig folyamatosan mozognak.

A dámszarvasok párzási szokása teljesen más, mert a dámbikák egy megszokott, kijelölt helyre, minden évben ugyanoda térnek vissza: barcogóteknőket vájnak a földbe, amit az illatanyagukkal megjelölnek. Náluk nem a bika megy a tehenek után, hanem a tehenek mennek a barcogóhelyekhez.

– Esetükben ezért nincs olyan nagy futkosás az utakon – jegyzi meg a vadász hölgy. – De az őz kifejezetten hajtja a sutát, bárhová megy, követi, árkon-bokron, mindenen átvág. Ha egy őzet a párzási, azaz üzekedési időszakban – amely esetükben április közepétől szeptember végéig tart – látunk átszaladni az úton, számítani kell arra, hogy követi még egy.

A vaddisznók kondában járnak, ők mindennap általában ugyanazon az útvonalon haladva hatalmas köröket írnak le, főként napnyugtától napkeltéig táplálkoznak, hiszen éjszakai élőlények.

– Az éjszakai autózás veszélyes. A vadakat ilyenkor úgy lehet észrevenni, hogy megvillan egy zöld szempár az út szélén. Amikor ezt látjuk, sürgősen lassítani kell, mert a legtöbb esetben átvált az úton. Többször tapasztaltam, amikor szarvas felé lámpával közeledtem, hogy bármerre mehetett volna, de inkább átment a fényen.

A szarvasfélék helytartóak, az általuk körbehatárolt területen belül tartózkodnak, úgymond territóriumuk van. A vaddisznók vándorolnak, de általában néhány napig, vagy egy-két hétig is, ha nem zavarja meg őket semmi, ugyanazon az útvonalon haladnak. A kan általában egyedül mozog. A malacok és a kocák kondában járnak, azaz többen összeállva. Ez lehet 3-4 fős is, de akár a százat is meghaladhatja. Párzási időszaka főként januárra tehető, de az időjárási viszonyok változása miatt már egész évben megfigyelhető. Amikor a kan hajtja a kocát, előfordul, hogy összevissza szaladgálnak.

– Egy dámbika élősúlya 50-120 kilogrammot is elérhet, egy gímbika akár 160-300 kilós is lehet. A gím- és a dámszarvas esetében trófeája is veszélyes, mert ütközés esetén átszúrhat „mindent”, nagyon kemény, nehezen törik. Ugyanakkor egy vaddisznó is elérhet akár 150-250 kilót is. Bár nem feltétlenül a nagy súly okozhat halálos kimenetelű vagy súlyos balesetet, hisz volt már rá példa, hogy egy 50 kilogrammos vaddisznó miatt történt a baj, tehát mindenképp szerencse kérdése is! Szarvasfélék esetén a kerítés látványa az út mentén sem nyújt biztonságérzetet az autósnak, hisz egy gímszarvas egy kétméteres kerítést helyből átugrik. Önmagukban véve ezek az állatok veszélytelenek, nem támadnak emberre. Kivételes esetek persze vannak, például amikor a kocának malacai vannak, őket védve képes támadni. Ha fehérjehiányos állapot lép fel a vaddisznónál, vagy sérült, szintén hajlamos támadásra. A bőgési időszakban a bika védi a teheneit, és saját tapasztalatom, hogy hajlamos a támadásra, de döntő többségük inkább továbbáll.