39. rész

2021.09.11. 07:00

Az én kedves kis falum – Kincsesbánya

A ma ismert, 20. század derekán önálló életre kelt község kialakulása, településszerkezete a külszíni fejtésű és a mélyművelésű bányának köszönhető, ám ez több mint egy falu. A hely varázsa már a keltákat és az avarokat is megigézte.

Palocsai Jenő

Fotó: Elekes Gergő / Feol.hu (archív)

Már a középső bronzkor embere is megállott egy percre, amikor a Bittó-hegyhez ért, mert érezte a kisugárzásból, hogy itt élni és halni is jó. Nemcsak nekik volt itt temetőjük, hanem a késővaskori keltáknak, majd a magyarok előtt honfoglaló avaroknak is. Aztán épült itt egy Árpád-kori erődítmény, védve a Bakony keleti kapuját. A 250 méter magas Bittó új neve Kincses-hegy lett 1786-ban, de nem ez volt az egyetlen kiemelkedés, amelyre szőlősorok futottak egészen a 20. század filoxéravésszel terhes időszakáig, hiszen a Szeg-, a Vontató- és a Kopasz-hegy is a település fölé magasodik, vigyázva a vidéket.

Aztán 1920-ban, amikor a tökéletes, Kárpát-keretbe foglalt országot darabokra szabdalták, történt valami jó is, ugyanis a geológiai kutatások bauxitot mutattak ki Iszkaszentgyörgy környékén. Aztán eltelt húsz év, közben elindult egy új világháború, midőn 1940 szeptemberében Povolnik Mihály, akkor még csak a Kincses-hegyről elnevezett kincsesi lakos kútásás közben vörös kődarabokat talált, melyekről bebizonyosodott, hogy kiváló minőségű bauxitok. Ezen magas vastartalmú, alumínium, illetve timföld gyártására alkalmas kőzet volt az, amire alapozva kialakult egy új község 1966 első napján, Gúttamási és Rákhegy települések egy-egy részéből. Egy évvel az emlékezetes kútásás után, 1941. február 6-án megindult a külszíni bauxitfejtés, és egy újabb év elteltével megnyitották a mélyművelésű bányát is.

Semmi sem szimbolizálhatná jobban a települést, mint a kifejezetten ebben a bányában kifejlesztett körgyám és az emlékhely többi, régi időket idéző alkotása
Fotó: Elekes Gergő / Feol.hu

Kellett a munkáskéz, ezért megkezdődtek a lakásépítések is Kincsesbányán, mely négy településrészből áll. A Rák-hegy, a Somosma, a Felső-Kincses és a faluközpont alkotta a falut. A házak között készültek az utak, elsőként a Kossuth, majd a Kincsesi utca. Ritka látvány egy faluban az emeletes ház, de itt a magasba emelkedtek az Iszka felé vezető út mellett az úgynevezett sávházak, majd felépült a Hatvanlakás nevű hely, mely valójában két 30 lakásos épület. Ez volt az első ház, amiben már távfűtés működött a bánya hőközpontjából nyert energiával. De kialakultak a kockaházak is a másik kettő közötti területen.

Élt a falu, és folyt a munka. A csúcstermelés 1974-ben volt, amikor 986 ezer tonna bauxit került a felszínre, akkor 1480 dolgozóval. Majdnem 23 millió tonnát termeltek ki 1941–1999 között, ennek 93 százalékát a 180 méteres mélyművelésből. Aztán eljött az a bizonyos nap. A kincsesi bauxitbányászat 1999. augusztus 6-án délelőtt 10 órakor ért véget. Befejezte a termelést a két utolsó üzem, a Rákhegy II. és a Bittó II.

A kistáró előtt álló, fiatal bányászlegény nem engedi feledni az omlások áldozatait
Fotó: Elekes Gergő / Feol.hu

A bánya megállt, de az élet és a fejlődés, valamint a közösséget összetartó erő nem. Összekovácsolta őket a közös munka, az azzal járó veszély és a hely varázsa. Ezen értékeket nem feledik és nem engedik másnak sem, hogy feledjék, ezért emléket állítottak a bánya területén.

Olyan, hatalmas, egyenként nyolcvankilós acélívekből készült az emlékmű, amiket valaha, a formájából adódóan csak egy ember tudott vinni. A bányatechnikával összeillesztett, kifejezetten Kincsesbányán kifejlesztett körgyám a tér közepén áll. Ez egy négyoldalú bányakereszteződést védő vasácsolat, aminek a tetején fut körbe a glória. A köralak tetején egy trapézszerkezet tartja a nyelvetlen alumíniumharangot. Egy gumikalapács ütésére minden egyes név után megszólal a modern anyagú lélekharang, amikor a megemlékezések során felolvassák a bányaszerencsétlenségekben elhunyt munkások nevét, a körgyámtól nem messze álló, a bányászszobor talapzatára rögzített márványtábláról. A szobor mögött áll az aknamélyítők egykori üzemvezetője, Mulcs Béla által tervezett kistáró, ami egy bányabejáratot szimbolizáló építmény. Ennek mélye a mindig tisztelt védőszentet, Borbála szobrát rejti és védi.

A körgyámkeretben, a harang alatti sínpáron egy csille áll, ami egyben egy időkapszula is. Az utókor 2066-ban, vagyis a település születésének 100. évfordulóján bontja majd fel. Tartalmát Kincsesbánya lakói adták össze. Van köztük sok személyes holmi, fontos tárgyak, oklevelek, kitüntetések, bányász dísz­egyenruha.

Ez az emlékműegyüttes tehát a leginkább jellemző épített örökség Kincsesbányán, de ahogy a község, a közösség, úgy az emlékhely is folyamatosan fejlődik. Az emlékművet építő társaság tagja, Mayer Lajos elmondta, hogy az aszfaltos utakkal körbevett területen van egy kút, amiből valaha az egész bánya kapta a vizet. Ennek tetejére szökőkutat terveznek.

Közben az élet tovább nyüzsög, az oktatási intézmények felújítva várják a gyerekeket, az összefogással épült falukemencében sül a lakoma, miközben a helybéli és a messziről érkező kirándulók bármilyen irányba mehetnek, mindenképpen természeti kincseket, köztük gyönyörű panorámát, tiszta levegőt és erdőzúgást találnak, hiszen ki itt belép, a Bakony keleti kapuján emeli át a lábát.

Kiváló hely ahhoz, hogy a gyerekek itt nőjenek fel

A településen járva arra is kíváncsiak voltunk, az ott élők mit gondolnak a községről.

Farkas Violetta
Fotó: Elekes Gergő / Feol.hu

Farkas Violetta tősgyökeres kincsesi lakos így vall a faluról: – Férjem és az én nagyszüleim is itt tették le az alapokat, amiből szüleink is és mi is családot tudtunk itt alapítani. Gyermekeink ide járnak óvodába és iskolába, ebben a biztonságos és nyugodt környezetben. Itt találtam meg a munkahelyemet, a hivatásomat, és ez az a hely, ahol szeretek túrázni, kirándulni, ezért elmondható, hogy a legjobb helyen lakunk, a Vértes és a Bakony lábánál.

Mayer Lajos
Fotó: Elekes Gergő / Feol.hu

Mayer Lajos édesapja bányaomlás miatt halt meg 1970-ben, de ennek ellenére ő is bányász lett. Mayer így fogalmazott: – Én itt születtem. Ez a bányásztelepülés velem együtt nőtt fel. Láttam a parasztházak helyén felépülni a négyszintes épületeket. Tanúja voltam annak, hogy a bánya milyen sokat fordít a településre. Részese lehettem annak a folyamatnak is, melynek köszönhetően kialakult az a Kincsesbánya, amit most láthatunk, és vele létrejött az az összetartó közösség, ami talán sehol máshol nincs.

Fülöp Attila
Fotó: Elekes Gergő / Feol.hu

Fülöp Attila szerint Kincses egy kiváló fekvésű település. Mint elmondta: – Gyerekkoromban, mikor édesapám a bányában dolgozott, gyakran eljöttünk ide, hogy megmásszuk a Kopasz-hegyet, vagy hogy fürödjünk a víztározóban. Azóta ideköltöztem, és most, gyakorló családapaként is csak azt tudom mondani, kiváló hely ahhoz, hogy a gyermekeink itt nőjenek fel. A falu, vadregényességével, olyan, mint egy Tüskevár, ahol megvan a mozgástér, a szabadság és a jó levegő.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában