A Velencei-tó helyzetéről is beszélt ünnepi szónoklatában Tessely Zoltán Agárdon

Az agárdi Szent István király templom előtt, az államalapító király szobránál harangszóra gyülekeztek pénteken délben a helybéliek, akik először a dinnyési Iglice Népdalkört hallgatták meg, majd Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, miniszterelnöki biztos lépett a mikrofonhoz és mondta el ünnepi beszédét, amelynek során kitért a Velencei-tó helyzetére is.

Azt mondta, a tó jelenleg csupán 60 százalékában telített, közel 20 millió köbméter víz hiányzik a medréből. Kijelentette, belevezethetnénk a környék összes kitermelhető és feláldozása esetén – az emberi fogyasztás biztosítását most még nem veszélyeztető – karsztvizét, de akkor is csak napi 35 ezer köbméterrel számolhatnánk, ami közel 450 nap, azaz mintegy 1 év 3 hónap alatt állítaná helyre a Velencei-tó vízszintjét.

A képviselő arra intett, félő, hogy egyébként még nagyobb bajt okoznánk ezzel, mint amivel jelenleg nézünk szembe, de leszögezte, teljes erővel tovább dolgoznak a megoldásért. Tóth István polgármester átadta a Gárdony Város Bora díjat a Csóbor Pincészetnek egy 2019-es agárdi chardonnay-ért, majd Karl Melinda lelkipásztor mondott áldást, az új kenyeret pedig Páli Balázs plébános szentelte meg.

Tessely Zoltán országgyűlési képviselő ünnepi beszéde:

„Első szent királyunk, államalapító Szent István király ünnepén, az államalapítás ünnepén, Magyarország születésnapján magyar szívem melegével köszöntöm kedves mindnyájukat e mindannyiunk számára különleges és lélekemelő eseményen, amely az elmúlt bő másfél esztendő után, a vírus elleni küzdelmünk nehéz hónapjait követően, különösen értékes a számunkra. Hiszen most nemzeti múltunkhoz, történelmi hagyományainkhoz méltó módon tudunk végre újra emlékezni és ünnepelni.

Köszönet mindazoknak, akiknek az áldozatos munkája kiszabadított bennünket a járvány fogságából, visszaadva ezzel szabadságunkat.

Kétségtelen: az ünnepeknek mindig megvannak a megszokott formai elemei. Magyar államiságunk születésnapján ezért szép ruhát öltünk, összegyűlünk közösségeinkben, miként most mi is. A nemzet fővárosában, a Kossuth téren felhúzzuk a nemzeti lobogót, ahogyan településeink utcáira, házaira is kitűzésre kerülnek a nemzetiszín zászlók. Átadjuk a különféle kitüntető címeket, beruházásokat, ünnepi műsorral, látványos tűzijátékkal készülünk.

A sok szép külsőség mellett azonban az ünnepnek mégiscsak van egy mélyebb, fontosabb rétege és jelentése, egy belső tartalma. Ahogyan egy születésnapnak sem a torta a lényege, legyen az bármilyen finom is, úgy Magyarország születésnapjának a lényege sem lehet a tűzijáték.

Hogyan is írja Márai Sándor az „Ünnepekről” a Füves könyvben?

„Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen...

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.

Készülj föl reá, testben és lélekben.„

A test, a külsőségek – azt jól láthatjuk –, hogy rendben vannak, a kérdés az: hogy lélekben fölkészültünk-e arra, hogy valóban közel engedjük magunkhoz Szent István szellemi hagyatékát, és hagyjuk, hogy az ő példája, életének tanítása, az általa kijelölt út hasson a mi életünkre is, áldást hozzon a mában küzdelmeinkre?

Szent Lukács evangéliumában ezt olvashatjuk:

„És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják.”

Milyen szép és tiszta gondolat! És mennyire hűen és pontosan írja le Szent István királyunkat – és egész életének leglényegét. Azt, hogy meghallgatta és megtartotta Isten szavát! Hogy apostoli királyként megértette, hogy mit kér tőle a Jóisten, hogy milyen felelősséggel és küldetéssel, egy egész nemzet megtartásának feladatával ruházta fel.

Első István királyunk pedig küzdelmes élete végén, utolsó erejével, utolsó leheletével is kitartott, és ahogy az országépítés során, úgy végóráiban is a keresztény egyház tanításából, értékrendjéből merített erőt. Meghallva Isten sugallatát, Mária oltalmába ajánlotta országát és Mária anyai szeretetét kérte féltett és szeretett népére. És a Szűzanya oltalmába fogadta Magyarországot, és megszületett a Maria Regnum, Mária országa.

Szent István meghallotta az Úr sugallatát akkor is, amikor felvette a keresztet – és nem csupán megkeresztelte, de kereszténnyé is tette népét. Hitet és reményt kaptunk általa. Szent akaratot, mellyel őseink végigharcolták az elmúlt évszázadokat, és könnyel, vérrel és verejtékkel, gyakran életük feláldozása árán is, küzdöttek Szent István örökségéért, mindannyiunk jövőjéért. Az elmúlt évszázadok viharában megannyi nehéz, fájdalmas pillanatot élt át nemzetünk; széthúzás gyengítette, ármány és árulás tépázta, és halálos ellenségek gyűrűjében kellett küzdenünk a megmaradásért. Támadt ránk az oszmán hada. Repült ránk a kétfejű Habsburg sas. Tapostak rajtunk orosz bakák csizmái. Nem egyszer kerültünk végveszélybe.

És mégis, mindig voltak magyar hősök, bátor hazafiak, akik áldozatot hoztak a magyar hazáért. Akik számára ez az anyaföld, „e lángoktól ölelt kis ország”, Mária országa, a sorsközösség, amiben itt élünk – és élnünk-halnunk kell – a szabadságot jelentette. Azt a szabadságot, amit nem adtunk soha és amit ma is, nekünk is meg kell védenünk. A magunk módján, a magunk eszközeivel.

E mai nap az emlékezés, az ünneplés, a múltidézés pillanata. De számunkra ez a nap azt is szolgálja, hogy ezer év távlatába pillantva, erőt merítsünk belőle. Fel kell ismernünk, mit üzen a számunkra. Milyen feladatot ró ránk, amit nekünk kell elvégeznünk. Mert igenis felelőssége van mindannyiunknak. Nemcsak nemzetünk hősei és mártírjai, a múlt iránt; nemcsak hagyományaink és keresztény értékrendünk iránt – de gyermekeink felé, akik lányaink és fiaink, az eljövendő nemzedékek iránt.

Ez az a cél, amit itt a Velencei-tónál is szem előtt kell tartanuk.

Ez a mindannyiunk számára oly kedves és csodálatos tó jelenleg csupán 60 százalékban telített, közel 20 millió köbméter víz hiányzik a medréből. Hogyan lehetne pótolni ezt a hiányzó vizet? Ez napjaink nyomasztó kérdése.

Belevezethetnénk a tóba a környék összes kitermelhető és feláldozása esetén – az emberi fogyasztás biztosítását még most nem veszélyeztető – karsztvizét. Így is, legtöbb napi 35 ezer köbméterrel számolhatnánk, ami közel 450 nap – vagyis mintegy 1 év 3 hónap – alatt állítaná helyre a tó vízszintjét.

A természeti erőket nem győzhetjük le minden áron, mert félő, hogy még nagyobb bajt okozunk e törékeny, összetett, élő rendszerben, mint amivel jelenleg nézünk szembe. Van, amikor nem lehet pénzben mérni a megoldást. És igen, van, amikor valóban imádkozni kell az esőért.

El kell ismerjük, Szent István-i ez a helyzet.

Emberi eszközökkel és léptékkel, ahogyan élete végén szent királyunk is, megoldhatatlannak látszó helyzetbe kerültünk. Tudunk-e mi is, ma is Isten felé fordulni ilyenkor és oltalmat kérni elveszni látszó értékeinkre. Képesek vagyunk-e olyan életet élni, hogy fordulhassunk Isten felé segítségért? Méltók vagyunk-e rá, hogy meghallgasson? Beszélő viszonyban vagyunk-e egyáltalán vele?

Igen. Akkor miért hagyjuk kigúnyolni magunkat ezért, hogy mi is és most is segítséget és isteni sugallatot kérünk imáinkban, hogy jó megoldást találhassunk.

Akiknek ez az isteni kapcsolat már nem jelent semmit, akik elveszítették azt, azok persze tehetetlenségként igyekeznek feltüntetni Isten felé fordulásunkat.

Ne hagyjuk!

„Mária levette kezét országáról.” Talán még emlékezhetünk erre a botor állításra is, és arra is, hogy ki mondta ezt. Ne hagyjuk, hogy így legyen! Ne hagyjuk, hogy célba érjen, hogy célba érjenek! Az imádkozás persze nem jelentheti azt, hogy ne dolgozzunk teljes erőnkkel – az ésszerűség határain belül – tovább a megoldásért.

Az elmúlt évek környezetvédelmi beruházásai épp ezt a célt szolgálták. Azért lett a magassághiányos partfal átlagosan 30 centiméterrel magasabb szabályozási szintre tervezve és kivitelezve, és ezért lett a meder is kikotorva, hogy csapadékos években több vizet tudjon a tó megtartani.

És Isten segedelmével nem állunk, hiszen nem állhatunk itt meg. A munka, ígérem, folytatódik…

Napjainkban a keresztény Európa kultúrája, hagyományai és alapértékei újra ostrom alatt állnak. Kívánom mindannyiunknak, hogy legyen erőnk, hitünk, tartásunk és kitartásunk, hogy ezen ostromlók ellen fel tudjuk venni a harcot, és visszaverjük támadásaikat.

Hiszem, hogy mi magyarok Mária oltalma alatt képesek vagyunk állni a sarat és vállt-vállnak vetve harcolni. Hiszem, hogy van erőnk ellenállni a sátán kísértéseinek, képesek vagyunk megvédeni magunkat tőle.

Szent Atyánk a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával kérünk: áldd meg a magyart! Szent István királyunk! Te a mi Nagyasszonyunk, Szűz Mária oltalmára bíztad országodat. Magyarok Nagyasszonya, Szűz Mária kérünk, könyörgünk, oltalmazd és védjed országunkat és benne találjuk meg a neked tetsző küldetéseinket, feladatainkat. Adj tisztánlátást és erőt és add, hogy mi is küldetésünket teljesítve, mindvégig kitartsunk, mert Szent István példáján tudjuk jól, hogy aki mindvégig kitart, az üdvözül. Könyörgünk egész nemzetünkért magyar hazánkért, hogy történelmi küldetését beválthassa a jövőben is. Szent István királyunk példája, ezeréves hagyatéka és szent szellemisége vértezzen fel bennünket, hogy megvédjük családunkat, hazánkat, Istenünket!

Isten, így áldd meg a magyart!”