Teljes élet a bogárdi diákok szolgálatában

A sárszentmiklósi lány (Sárszentmiklós ma Sárbogárd szerves része, korábban önálló volt) 14 esztendősen került Dombóvárra, a régi, korábban apácák vezette tanítóképzőbe. Persze az ötvenes évek második felének világa nem az apácáknak kedvezett. Akárhogy is, a gyermekek oktatását, nevelését végző tanítókra szükség volt. Olvasni és számolni kellett a kisdiákokat megtanítani, nem izmusokra. A régi rend tanárai közül is oktatták akkoriban a leendő tanítókat Dombóváron.

– Csodálatos pedagógusok voltak, csupa szív-lélekkel dolgoztattak, tanítottak bennünket – fogalmazott dombóvári mestereiről Imre Lászlóné, de nemcsak róluk, hanem miklósi oktatóiról is nagyrabecsüléssel beszélt; csodálta a munkájukat.

– Nagyon aktív voltam, az osztály vezető személyiségének választottak meg, negyvenvalahányan voltunk nyolcadik osztályban. Egy Dombóváron, az apácáknál végzett tanárom vitt el a felvételire – emlékezett.

Gyerekkorában az Erdélyből érkezett miklósi lelkipásztor tanította Máriát – s nem csak őt – harmóniumozni, zongorázni. Ez is segítette a felvételi idején, s az sem volt utolsó dolog, hogy kitűnő tanuló volt, mindent tudott.

Mária az első három évet Dombóváron járta ki. Az utolsó évben az egész osztály Kaposvárra, az akadémiára került, ott végezték el a negyedik középiskolai évet. Akkoriban szűnt meg a régi típusú tanítóképző, emiatt költözött az oktatás. Mai ismereteink szerint különösnek hathat, a középiskolát – a tanítóképzőt – végzett fiatalok mai értelemben vett felsőfokú oktatás nélkül lettek tanítók. Mária elmondása szerint a szakmai tudásuk maximálisan megvolt, valamint olyan erős gyakorlati oktatást kaptak, hogy megállták a helyüket.

Mária 19 évesen Kálozra került, ott tanított négy tanéven át. Az első tanév számára gyakorlati év volt, annak végeztével, 1961-ben vizsgázott le, s kapott diplomát Kaposváron. A kálozi évek után Sárbogárdra ment férjhez, ott, a Mészöly Géza Általános Iskolában (illetve jogelődjében) tanított pályája végéig. Időközben néptáncoktató is lett, elvégezte hozzá a szükséges iskolát. Az évtizedek pörögtek, előfordult, hogy diákjai gyermekei is diákjai lettek, sőt diákjainak unokái is. 1996-ban, 55 évesen ment nyugdíjba, majd azt követően 23 évig jártak hozzá magántanítványok. Egészen a koronavírus-járvány beálltáig tanított, nap mint nap. Lapunknak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy ez a tréning, a gyerekekkel való munka, tanulás tartotta őt szellemileg frissen.