Benkő Tibor: A hazájuk iránt hű, elkötelezett, lojális és felkészült fiatalok kellenek

A helyi önkormányzat és a Fejér Megyei Honvéd Nyugállományúak Székesfehérvári Klubja megtartotta július 24-én a már hagyományosnak mondható ünnepét. A piknik, sportnap és főzőverseny vendége volt Benkő Tibor honvédelmi miniszter is. A honvédség helyzetéről, terveiről és a toborzásról kérdeztük a kormány tagját.

Palocsai Jenő

Benkő Tibor honvédelmi miniszter: „A város vezetésével rendkívül jó a kapcsolatunk”

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Miért toboroznak, milyen új célok, stratégiák vannak, amelyekhez elengedhetetlen a létszámbővítés?

– A Magyar Honvédségben elindítottunk egy honvédelmi és haderőfejlesztési programot, melynek az a lényege, hogy első lépésben 2026-ra, majd 2030-ra egy olyan ütőképes Magyar Honvédséget hozzunk létre, amely a térség meghatározó erejét képes alkotni. Ehhez pedig nemcsak új technikai eszközökre, hanem kiváló katonákra van szükség. Látható, hogy korszerű, modern, tényleg 21. századi technikai eszközöket vásárolunk és rendszeresítünk, de ehhez szükség van a megfelelő létszámra is. A létszámnál viszont nem a számszerűség az elsődleges szempont. Mi olyan fiatalokat keresünk, akik a hazájuk iránt elhivatottak, elkötelezettek, lojálisak, és akik megfelelő felkészültséggel, képesítéssel rendelkeznek. A hivatásos és szerződéses állománynál arra törekszünk, hogy a korszerű technikai eszközök kiváló mestereit megtaláljuk, és ehhez nyilván célirányos, minőségi toborzás szükséges. Mindig azt nézzük, hogy éppen milyen technikai eszközt lehet beszerezni az elkövetkezendő időszakban, és annak, illetve a Magyar Honvédség felépítésének megfelelően végezzük toborzó munkánkat.

Mi ebben a programban megfogalmaztuk, hogy a Magyar Honvédségnek mintegy harmincezer hivatásos és szerződéses katonára van szüksége. Ehhez még hozzájön mintegy 7-8 ezer honvédelmi alkalmazott, tehát a Magyar Honvédség létszámát, mi úgy gondoljuk, hogy 38 ezer főben kell meghatározni a mostani békeidőben.

A másik rendkívül fontos eleme a toborzásnak, hogy az önkéntes tartalékos katonák létszámát 20 ezer főre kívánjuk növelni. Megkezdtük a zászlóaljakból álló területvédelmi ezredek felállítását, és a tervek között szerepel, hogy járásonként legyen legalább egy önkéntes tartalékos század.

Milyen fejlesztési irány határozza meg jelenleg a toborzást?

– A légierőnél kezdtük meg a technikai eszközök beszerzését. A Magyar Honvédség védelmi tervének megfelelően szükségünk van 20 darab könnyű, vegyes felhasználású és 16 darab közepes kategóriájú, szintén többfunkciós helikopterre. Emellett szükség van csapatszállító repülőgépekre, sőt olyan repülőket is be kell szereznünk, amelyek arra is alkalmasak, hogy akár légideszant-feladatot is el tudjanak látni, és emellett nagyobb technikai eszközök szállítására is alkalmasak. Egy ilyen légierő alkalmazásához szükségünk van mintegy 150-180 pilótára, így most éppen ez a toborzás egyik fő csapásvonala. Őket viszont ki kell képezni, fel kell készíteni a műveleti feladatok ellátására. Többek között ezért vásároltunk nyolc kiképző repülőgépet. Ezek a kiképzések folytonosak, nagyon sokrétűek, és egymásra épülő feladatok, melynek eredményeként kerülnek majd beosztásba a csapatszállító gépek, a helikopterek, a vadászrepülőgépek, jelen esetben a Gripenek pilótái, akik aztán később akár az oktatás területén is szolgálhatnak. Viszont ugyanúgy szükség van a légierő földi kiszolgáláshoz technikai személyzetre is. Ha a szárazföldet nézem, akkor ott vannak a Leopárd harckocsik vagy az önjáró PzH lövegek és az eszközök kiszolgálását végző katonák. Mivel a technikai eszközök beszerzésére a szerződéseket már megkötöttük, most kiválogatjuk azokat a katonákat, akiknek a felkészítését, kiképzését meg tudjuk kezdeni, méghozzá azokban az országokban, ahol ezen technikai eszközök rendszerben vannak, illetve ahol ezeket a technikai eszközöket gyártják. Mire a megrendelt haditechnikai eszközök megérkeznek Magyarországra, addigra már lesz egy törzsállomány, aki ismeri, érti és alkalmazni is képes őket, ha kell, sőt a tudásukat ők fogják átadni a ki- vagy átképzendő katonáknak, vagyis nem mindenkit külföldön fogunk kiképezni.

A pandémia múltán milyen feladatai vannak a honvédségnek?

– Jelentős mértékben befolyásolta és meghatározta a pandémiás időszak a honvédség életét. A magyar katonák a legtöbb esetben a rendőrség munkáját támogatva, számtalan területen jelentek meg az országban. Tavasszal a határra küldtük őket, hogy a járványhelyzet kezelését szolgáló határzárási feladatban vegyenek részt. Mindezt a 2015 óta alapfeladatként ellátott migrációs helyzet kezelése mellett. A pandémiás helyzet időszakában, elsősorban állami tulajdonban lévő üzemekhez, cégekhez vezényeltünk katonai képviselőt a koordinációs feladatok segítése érdekében, és mindeközben mintegy 100 kórházba helyeztünk ki katonákat, hogy elsősorban fertőtlenítési, szervezési és logisztikai feladatok ellátásában segítsenek az egészségügyi intézményekben. Akkoriban jöttek a rémhírterjesztések, feltéve azt a nagy kérdést, hogy a katona miért fegyverrel van a határon, majd azt, hogy mit keres a katona közterületen fegyverrel: ugyan mit csinál majd a katona a kórházakban? A katonának az a hivatása, hogy ott segítsen, ahol baj van, a fegyverzete pedig az egyéni felszerelésének a része. Furcsa dolog lenne, ha a katonák oldalán gépkarabély helyett fakanál lenne. Többen megpróbálták szándékosan szembeállítani a katonákat a lakossággal, de pont az ellenkezője bizonyosodott be. Ahogy a katonákat visszavontuk a kórházakból, azonnal arról szóltak az újságcikkek, hogy miért hagytuk ott ezeket az intézményeket? Ugyanakkor tudni kell, hogy az előbbiekben említett feladatok mellett nekünk is

megvannak az alapfeladataink, amiket a pandémiás időszak alatt is el kellett látni. Gondolok itt elsősorban a katonák kiképzésére, a hazai és nemzetközi gyakorlatokon való részvételre, az állandó készenléti és a békemissziós feladatokra, hiszen több mint ezer katonánk van külföldön.

Benkő Tibor honvédelmi miniszter: „A város vezetésével rendkívül jó a kapcsolatunk”
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Milyen ütemben haladnak a katonafőváros kialakításának folyamatai Székesfehérváron?

– A város vezetésével rendkívül jó a kapcsolatunk, nagyon hatékonyan és kölcsönösen tudjuk építeni a jövőt. Már köztudott, hogy Székesfehérváron hozzuk létre a Magyar Honvédség parancsnokságát, itt alkottuk meg a külföldiekkel működtetett NFIU-t, itt lesz a helye azoknak a NATO-műveleti elemeknek, amik a szövetség együttműködést biztosítják. Nem utolsósorban itt kezdjük kialakítani a többnemzeti hadosztályszintű parancsnokságot, amelyhez most már Magyarországon túl csatlakoztak a horvátok, valamint a szlovákok is, és több nemzet is küldött már résztvevő, együttműködő állományt. Úgy gondolom, hogy ütemesen és jó irányba halad a katonaváros kialakítása, ugyanakkor az egyértelmű, hogy egy ilyen nagy volumenű dolgot megalkotni nem megy egyik

napról a másikra. Ha időpontot kellene mondani a folyamat végével kapcsolatban, akkor azt mondanám, hogy öt éven belül, mivel a haderőfejlesztési program ezt az időt jelölte meg, ezért ezt ebből a szempontból is tartani kell.

Korábban vállalta Magyarország, hogy 2025-re a teljes hazai GDP 2 százalékát honvédelemre költi. Hogy állunk jelenleg, tartható-e a kitűzött cél?

– Még 2017-ben indítottuk el a honvédelmi haderőfejlesztési programot. Magyarország 2014-ben, a wales-i NATO-csúcsértekezleten jelentette be, és vállalta, hogy 2024-gyel bezárólag teljesíti a GDP 2 százalékával történő haderő-támogatást. Ha az önvédelmi célokra fordított összegeket figyeljük, láthatjuk, hogy a 2022-es évi költségvetés szerint a Magyar Honvédség 1003 milliárd forintos költségvetéssel számolhat. Ez a GDP 1,7 százalékát jelenti 2022-ben, szóval ütemterv szerint jól állunk. A jelenlegi állás szerint tehát elmondhatom, hogy 2024 végére elérhető ez a bizonyos 2 százalék, ám véleményem szerint sokkal fontosabb az, hogy a Magyar Honvédségnek képességet kell építenie. Az ország kihívás előtt áll, éppúgy, ahogy minden más ország, minden más nemzet, és nekünk ezeknek a kihívásoknak meg kell felelni. Sok az újonnan megjelenő kockázat és fenyegetés napjainkban, nekünk ehhez kell alkalmazkodni, és a 2 százalék ezt követően jöjjön csak szóba, mert hogy ezt a GDP hány százalékából tudjuk megoldani, az durván fogalmazva részletkérdés. Nekünk a képességekre van szükségünk, és az országnak, mely békében és biztonságban kíván élni, olyan áldozatokat kell hoznia és vállalnia, amellyel az említett képességek megteremthetők.

Vannak, akik szerint, ha Székesfehérvár katonafőváros lesz, nagyobb biztonságban lesz, ám vannak, akik azt vallják, éppen ellenkezőleg, a város emiatt potenciális katonai célponttá válik. Ezzel kapcsolatban mi az ön álláspontja?

– Aki bele akar magyarázni dolgokat egy ilyen helyzetbe, az úgyis bele fog. Ha megnézzük a korábbi történelmi időszakokat, láthatjuk, hogy a katonai szervezetek számától, jelenlététől nem lesz veszélyeztetettebb egy város. Ha műveleti tevékenység folyik, akkor a katonák általában nem a laktanyában látják el a feladataikat, tehát az ellenség sokkal fontosabb szempontok alapján mérlegel. A második világháborúban is olyan városokat ért szőnyegbombázás, ahol például egy komolyabb vasúti csomópont, vagy éppen egy energiaellátó rendszer volt, vagy a település egyéb stratégiai szempont szerint került „célkeresztbe”, tehát nem a katonák székhelye jelentette az elsődleges potenciális célt egy ellenséges csapás megtervezésénél.