A fehérvári apáról fiúra szállt a karosszérialakatos szakma

Tavaly második helyezést ért el mestersége Szakma Kiváló Tanulója Versenyének országos döntőjében, azóta pedig már korábbi gyakorlati helyén dolgozik Takács Gábor karosszérialakatos.

Majer Tamás

Takács Gábor ebbe a műhelybe nem is olyan rég még gyakorlatra járt, most már kolléga

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

A most tizennyolc esztendős fiatalember tavaly szerzett szakképesítést a Váci Mihály Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium hároméves karosszérialakatos képzésén, amely a specializált gép- és járműgyártás ágazat része. Ebben az ágazatban olyan ezzel rokonszakmák találhatók, mint például a gépjármű-mechatronikai technikus, avagy az autószerelés, a járműfényezés, az autógyártás, és sorolhatnánk tovább. Sok egységből, szakmából áll ez az ágazat.

Az érvényben lévő, az alapszakmákat bemutató országos érdekű kiadvány leírása szerint a karosszérialakatosok gépjármű-felépítmények javítását, részegységek összeépítését, gépjárművek külső szereléseit végzik. Karosszéria-alvázak, önhordó karosszériák húzatópadon történő mérése és javítása is a feladatuk része.

A karosszérialakatos-képzést ajánlják minden olyan fiatal számára, aki szereti a gépjárműveket, az autók javítását, a látványos eredményeket. Jó térlátás, kézügyesség, megfelelő állóképesség, számítógép-ismeret is szükségeltetik hozzá.

Gábor tavaly nem is az iskolai szakmai záróvizsgán jeleskedett, hiszen azt kiváltotta az azt megelőző időpontban megrendezett versenyen szerzett kiemelkedő eredményével. Felkészítő tanára Haás Gyula, gyakorlati képzőhelyének oktatója Lencsés Zoltán volt. Egy iskolai tesztírással kezdődött a megmérettetés, a végső döntőre pedig már a fővárosba kellett elutaznia. Hegesztés, egy lökhárító és egy sárvédő durva hibája kínálta magát mint megoldandó gyakorlati feladatsor.

Takács Gábor ebbe a műhelybe nem is olyan rég még gyakorlatra járt, most már kolléga
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Gyakorlat teszi a mestert

Takács Gáborral – nem mellékes – a székesfehérvári Lene Kft. műhelyében találkoztunk a napokban. Elmondta, itt, ebben a műhelyben töltötte kétéves szakmai gyakorlatát, s minden percét élvezte. Leginkább azért, mert hagyták, hogy dolgozzon, csináljon, részt vegyen a munkában. Elmondta, már nagyon hamar hozzányúlhatott az autókhoz, s ez nagyon sokat jelentett számára. Így tudott fejlődni. Nem is csoda, hogy azt vallja, csak a tényleges gyakorlat során lehet megtanulni ezt a szakmát. Úgy véli, ha csak nézte volna ahogy mások dolgoznak, hiába nézte volna…

Amikor arról faggattuk, hogy a nyolcadik osztály után miért éppen ezt a képzést választotta, könnyen megfelelt:

– Nagyon egyszerű, édesapám is ebben a szakmában dolgozik. Veteránautók felújításával foglalkozik – mondta.

S hogy áll mesterségéhez manapság? – Nagyon szeretem csinálni, nem is a pénz motivál, szenvedély számomra – mondta Gábor, akinek már meg is van az első saját autója, bár egyelőre még nem ő vezeti. Előbb az érettségi! Ha az megvan, akkor áll – vagy inkább ül – neki a jogosítvány megszerzésének. Mindenesetre a napi munka után addig is van mit szerelgetnie otthon is.

A három nappali tanév után tehát ottmaradt Gábor a Váciban. Esti tagozaton tanul. Az érettségire felkészítő kétéves képzésből az egyik év még hátravan. Az érettségit a későbbi mestervizsga érdekében teszi le. A távlati tervei között szereplő mestervizsgára elsősorban akkor lehet majd szüksége, ha a későbbiekben úgy dönt, hogy saját céget, saját vállalkozást indít. Ahol akár majd ő maga is fogadhat tanulókat. Persze ez utóbbi még igazán a jövő zenéje. A kotta megvan hozzá!